{Vigyázz! Kész! Posztolj!}-Mindennapi hobbinkat add meg nékünk ma

Sziasztok! 

A VKP ismét dübörög, legalábbis részemről. Kicsit kivontam magam a forgalomból, ennek oka  a néhai lukas fejem is, mert volt hogy szívesen írtam volna egy témáról és úgy elrepült az idő, hogy másnap a pótlás utolsó órájában kaptam észbe. Viszont ezt a fordulót kár lett volna kihagyni. 

Forrás

Hobbi. 

Nektek mi jut eszetekbe róla? Színes szó, sok mindent takarhat. Na de elég ritka az, hogy valakinél a hobbi és az írás ugyanaz legyen. Pedig sokunknak ugyanaz. Ez kapcsol ki, ez az, ami mellett azért kitartok X éve már, sőt, mondjuk ki, lassan már tizedik éve sanyargatom az emberiséget a gondolataimmal.(Nem eléggé, ugye?) 

Elgondolkodtam, hogy igazából milyen más hobbiknak hódolok szívesen, igaz nem olyan szenvedélyesen mint az írásnak és elég sok dolog eszembe jutott: 

- Főzés: A hasamat szeretem. Na jó, csak szerettem múlt időben. Tavaly óta azért sokat fogyta, br nem önszántamból. A kreatívságra pedig sajnos rá lettem szorítva, köszönhetően a rosszulléteknek, így pont emiatt szeretek a főzőlapok és a sütő fölött tevékenykedni, ha éppen elkap a szíj: variálható és majdnem mindenből készíthetek valamit. Igen, még az előző napi maradékot is újraélesztheti az ember valami más fogás mellé. 

Forrás

- Olvasás: Mondhatnám, hogy a harmadik szerelmem. Már kisebb koromban is szerettem olvasni, a kötelezőket is befaltam, bár nem olyan iramban, mint ami elvárható lett volna. Emlékszem általános iskolám könyvtárában annyira a tetőfokára hágott a könyvkölcsönzésem, hogy rendesen megdolgoztattam a könyvtárost: betelt az adott évre szóló kölcsönzési lapom az osztály névsor szerinti naplózásában. Nagy volt a kérdőjel, hogy most mi legyen, aztán kitaláltuk, hogy nyitunk nekem egy új lapot a füzet végén, mondván a kutya sem ellenőrzi azt. És milyen igaz volt...Én persze kicsit pánikba estem akkoriban. Mindenesetre most sincs ez másképp, szeretek olvasni és nagy remélem, hogy ez így is fog maradni. Bár ha ez 12 év alatt nem változott meg, akkor kevés az esély rá. 

Forrás

Végül és nem utolsósorban maga a blog, amiről nem akarok túl sokat ömlengeni, mert ezt a szeletét ismeritek az oldalnak, tudjátok, hogy szeretem, valamelyest dédelgetem is, ahogyan a besűrűsödött teendők engedik mostanában. A fogalmazásom ismeritek, és igen-igen, hangulatfüggő is, hogy éppen előtörik-e a kreatív énem, vagy sem. Vagy éppen a stressz őrlő malmai alatt írok, hogy kiadjam a feszültséget. 

Más területen is voltak próbálkozások azért, de hosszabb távon nem művelhettem őket, többek között azért, mert nem támogatták az ilyesfajta megmozdulásaimat. Ilyen volt:

- a judo

3 edzés után, nyakon csípve vitt haza anyu, miután látta, hogy mekkora srácok verekednek ott és az egyikük félig rám esett. Maradjunk annyiban, hogy nem repesett az örömtől. Lehet nem volt jó ötlet meghívni arra az edzésre. :D 

- a foci, ami lányoknak szólt

Egy edzésre sem mehettem el, a kifogás az volt, hogy ez a játék fiúknak való, nézzek valami más után. Életem legnagyobb hibájának tartom, hogy akkor és ott nem mondtam azt, hogy már pedig én megyek és kész. Úgyhogy kénytelen voltam beérni a néhai sulis focival, az unokatestvéreimmel való szünidei játékokkal. 2-3 év múlva a középiskolában fociztam először újra és még azokat is megszégyenítve rúgtam befele a gólokat, akiknek más volt a lába között mint nekem. Csodálkoztam is, mert a fiúk minden héten fociztak, míg én éveket hagytam ki. Pedig nem voltam ügyes a labdajátékokban, de legalább egy helyen sikerült elérnem, hogy versenyezni akarjanak értem a csapatvezetők, ha játékra kerül sor. Ez is valami, ugye? Vagy csak magamat vigasztalom.:) Igaz, biztos vagyok benne, hogyha ezen az ágon hagynak kibontakozni, akkor lehet hogy másfele indul el az életem. Lehet mindent a focinak rendeltem alá és amúgy egy bunkó focista vált volna belőlem-ahogyan az átlag magyar mondaná.

-a gitározás

Na jó, ezt elismerem, butaság lett volna erőltetni. Botfülem van, zenei tehetségem nuku, úgyhogy hosszabb távon erre beruházni bárminemű pénzt, időt felesleges lett volna beleölni. 

Csak egy dolgot bánok igazán, hogy a focival nem foglalkozhattam komolyabban. Nem tudom jobb-e így, majd 10 év múlva úgyis elválik, ha még mindig fogom a fejemet miatta. De a mostani hobbim sem rossz, mert elég sok mindent kaptam általa. Tapasztalatot, ismeretségeket, egy barátságot, sok-sok leckét, buktatót, az élettől, egy kicsit másképpen. Ráadásul magam osztom be az időmet. Bár ha szereted, amit csinálsz akkor az időbeli megszorításnak elvileg nem szabadna rossz érzéseket keltenie az emberben....de ez már egy másik történet.  

Nektek volt/van olyan hobbitok (nem, nem azok a hobbitok akiket Tolkien bácsi álmodott meg!:)), amit megbántatok, hogy nem kezdtétek el?