Nagyon ajánlom: Újra szól... A hatlövetű á la Csabai Márk

Sziasztok!

Nem tudom mi történik mostanában, de ritka az, amikor igazán jó könyv akad a kezeim közé. Tudjátok, az olyan könyv, amin néha-néha elmosolyogsz vagy ne adj isten, még hangosan is nevetsz egy jót. Ez egy ilyen időszak, de azért néha akad valami jó is, és most az egyik néhai jót ajánlom is Nektek!

Csabai Márk

Sosem olvastam tőle, egészen véletlenül találtam rá a könyvére a könyvtárban. Előtte azt hiszem talán Suz'n instáján (Hello, MBKK anyu!) sikerült belefutnom pont ugyanebbe a könyvbe, és így kapva kaptam az alkalmon, hogy kivegyem végül. Lehet, ha csak simán a kezembe akad a könyvtári útvesztőben, nem hozom el és akkor egy csomó megmosolyogtató pillanat maradt volna ki az olvasási élményeimből. Röviden: szegényebb lennék jócskán. 

Nagyon sok előzményt fest le a középpontban álló régi könyvről, ami miatt kialakul a probléma az újonnan kijött regényében. A helyzet az, hogy Gyulai Emánuel író egy csodát írt régebben, de egy szép napon a saját szereplői kopogtatnak az ajtaján és nem éppen barátságos szándékkal. Az eper tejszínhabbal ott üt be, amikor az író kell ki bogozza a kalamajka szálait és saját maga kell megoldjon minden felderítetlen ügyet. És ha még ez nem lenne elég, időközben jó lenne rájönni, hogy ki mond igazat és ki nem.... Mert az éremnek két oldala van, ugyebár. 

Ráadásképp, nagyon tetszett hogy új helyzetet mutat be az író. Azelőtt nem olvastam ehhez hasonlót (csak filmben vagy éppen egy gyermekkori sorozatomban láttam), így nagyon tetszett ez a fajta megvilágítása a dolgoknak, hogy egy íróról szól a történet, és ha még ez nem lenne egy olyanról aki szerintem rendesen vonzza a bajt és végül a saját kis, megírt regénye főszereplőjévé válik egy elég katasztrofális folytatást bevonzva. Ha borul a bili...hát, itt borult minden. Sajnáltam kicsit a végkifejletet, de nagyon tetszett az, hogy nem az oly' kedvelt elvarratlan szálakat igyekezett előtérbe helyezni az író, hanem igenis pontot tett a dolgok végére. Nagyon ajánlom, mert ennyire választékosan viccesen kevés embert láttam írni. Na és az a maró gúny, amivel néha a kész kalamajka helyzetek le vannak írva...nem mondom, hogy csodálatos, mert ilyen szavakat én nem használok, maradjunk inkább annyiban, hogy elég jó lett, rendesen eléri az ember ingerküszöbét! :)

Épp ezért fogom a régebbi könyveit is elolvasni. Ráadásul nem amiatt, mert jó-jó, nézzük meg más könyve hogy sikerült, hanem itt az akaraton van a hangsúly. Én akarom elolvasni a könyvet, azért mert ez alapján nem tűnik rossz tollasnak. Van különbség a két hozzáállás között, ugye? Most épp' a Nem tündérmesét olvasom, egyébként, úgyhogy hagyjatok!:)

* Csabai Márkkal és a kiadóval nem állok semmilyen kapcsolatban! A könyveit azért ajánlom, mert szerintem a magyar irodalom nem csak ott kezdődik, hogy kisiskolásokról írunk 12 éves lebutított stílusban, ráadásképp néha úgy érzem, ezt a lécet itthon kevesen tudják megugrani. Ő meg tudta és ennek örülök! :) 

Nektek ki volt a nagy felfedezett az utóbbi időben?