2013. április 14., vasárnap

Ahogy én válok követővé- És Te mikor nyomod meg a követő gombot?

Sziasztok!

Nem tudom, hogy Ti hogy vagytok vele, de nálam nem biztos, hogy az első 2-3 percben eldől az, hogy szeretnék-e egy blogot követni vagy sem. Nem akarom azt az érzetet kelteni, hogy csak én választok jól, ezért inkább csak azt írom le, mi az ami meggyőzőbb, mint 1 nyereményjáték vagy éppen az, hogy belém súlykolják: nyomj a követés gombra, gyerünk!



A bejegyzés szubjektív véleményt tartalmaz! Nem bántásból, célozgatásból íródott!

A bejegyzések minősége
Írhattam volna ide a gyakoriságot is, de az nem feltétlenül reprezentálná azt, amit valójában gondolok. Hiszen, megeshet az, hogy valaki hetente 5x készít bejegyzést, de mi van akkor, ha abból mindegyiken érződik a muszáj szag? Mindenesetre, azt elismerem, hogy kell a rendszeresség egy blog életében. De aki  "csak" hetente tud kirakni valami értékeset, azzal nincs semmi baj! Én sem írok mindig, meg 1 idő után érezhető a posztok minőségén is, hogyha nem szívesen foglalkozik az ember velük. Nem elég kidolgozottak, vagy túlságosan rövidek, csapong benne az illető... Ez mind-mind látogató ijesztő hosszabb távon.

Szakmaiság vs. cuki nyelv
Nem szeretem, ha egyik a másik rovására megy. Igaz, nem igénylem a bájolgós stílust. De számomra az sem ér túl sokat, hogyha valaki édesdeden mosolyog és 2 mondatban összecsap 1 terméktesztet vagy csak annyira általános dolgokról beszél, amit a vak is lát. Éppúgy' az is lehet idegesítő, amikor túl van spilázva egy termékteszt és már-már túl mesterkélt állapotban kerül ki, túlbonyolított mondatokkal, amik lehet érthetetlenek az átlagember számára. Nem ítélem el azt, aki mondjuk kedvesebb, közvetlenebb stílusban ír, de van, aki olyan határokat feszeget, hogy én már például nem tudom komolyan venni az írásait. Ilyen a sok hangulatjelezés, meg a LOL minden 3. mondat után, 5db nyelvkinyújtós-kacsintós-szomorkodós-vigyorgós-csodálkozós hangulatjellel végigkísérve, mindezt úgy, hogy tényleg nem is volt semmi vicces a mondatban, csak 1 berögzült rossz szokásról van szó, úgyis ez a trendi a Facebookon, vagy a fiatalok között. Na nem mintha én 40 éves lennék, de mindennek megvan a helye, és néha elgondolkodom, hogy mire volt jó az a mosolygós fej a mondat végén, amikor semmi olyanról nem volt szó...Nálam ez nagyon-nagyon riasztó, és azt az érzetet kelti Bennem, hogy nem lehet az illetőt komolyan venni.

Többszöri visszatérés
Általában többször visszatérek egy blogra, még mielőtt azt mondom, hogy: Hm, érdemes bekövetni. Igazából, a legtöbb követés Nálam úgy alakul ki, hogy észbe kapok, hogy milyen régóta ismerem az adott blogot, és jön a fájdalmas felismerés és megrovás saját magamra: De hülye vagy, hogy még mindig nem követed, hiszen Te is mindig azon pampogsz, hogy fontos a visszajelzés!

Kinézet
Erre sokat adok egy blognál. Ha túl színes, össze-vissza az egész akkor még maradok, mint olvasó, de ha a kinézet nem változik valamelyest pozitív irányba az idők során, hogy átláthatóbb, tisztább legyen, akkor meg is maradok, mint "egyszerű" olvasó. Viszont, ha hiteles a blog, akkor szívesen visszatérek! Az össze-vissza elrendezés ellenére is.
Nem is tudom hol olvastam, de régen volt 1 szerkesztő, aki azt akarta, hogy a látogatói csináljanak neki fejlécet, ingyen, és úgy adta elő, mintha ennek megtiszteltetésnek kellene lennie ennek az oldal látogatói számára. Ha lehetne olyat csinálni, hogy tiltólistás oldalak csokorba gyűjtve...Oda raktam volna be kedvencként az oldalt, "ne nyisd meg" néven. Annyira unszimpatikus lett az illető, hogy azóta az oldala felé sem nézek.



Ami biztosan nem fog maradásra késztetni:
Volt már, hogy 1-1 blogot bekövettem, de végül lekerült a listámról. Ez lehet amiatt, mert folyamatában azt láttam, hogy az illető nyereményjátékokkal akar érvényesülni, vagy a bejegyzéseihez írtam én is megjegyzéseket, észrevételeket többször is, és maximum 1x ha válaszolt a 10-alkalomból. Surmóság, vagy nem surmóság, nem akarok beképzeltnek tűnni, de szerintem  illene válaszolni minden kommentre ami nem az átlagosságot képviseli, hogy: jaj de jó, szép stb. Mondjuk, én igyekszem minden kommentre visszajelzést adni (még ha csak később is), nagyon ritka, hogy kimarad 1-1 darab, de az esetek 99%-ában mindig mindenkinek válaszolok, mert megtisztelem a kommentelőt. Még akkor is, ha nem éppen pozitívat írt rólam, vagy bárki másról. (Utóbbi esetben sem fröcsögök, inkább próbálom úgy alakítani a dolgokat, hogy senkinek se üssön később vissza a komment, mint 1 negatívum. Bár, sajnos nem mindenki ilyen, ezt a saját bőrömön kellett megtapasztalnom.)
Volt olyan is, hogy maga a tesztelés rövid folyamata tántorított el. 1 nap alatt miről lehet hiteles véleményt írni? Kevés dologról, ebben biztos vagyok. Volt, hogy ez is befolyásolt, mert hogy is adhatnék 1 olyan ember véleményére, aki lehet még saját magát is becsapja?

Hasonlóság, nem hasonlóság?
Sokan úgy választanak blogot, hogy szimpatikus illetve nem szimpatikus számukra a blog szerkesztője kinézetre, megnyilvánulásra, vagy éppen a hasonlóságokat igyekeznek felfedezni egymásban. Én ilyesmire próbálok nem adni, elvonatkoztatni mert ez egy "csak" egy plusz, ami tényleg jót tehet sokak lelkének. De mit is érek ezzel a sok hasonlósággal,kedvességgel hogyha nem hiteles az adott oldal véleménye? Jó, nyilván ne anyázzon 1 blog vezetője se, hogyha egy helyesírási hibába kötnek bele az oldalon. Szeretem azokat az embereket is, akikkel nem feltétlenül egyezik meg az ízlésem, csak ennek a szempontnak nem biztos, hogy mindenhol megvan a helye, főleg, ha más, fontosabb szempontoknak nem felel meg az író!

Összegezve: Ha nem viselkedik valaki úgy, mint egy elviselhetetlen hárpia, csak éppen az a baj vele, hogy nem beszél állandóan édi nyelven, de szakmailag ott van a csúcson, még mindig jobban húzok afelé, hogy őt kövessem, mint azt, aki hiteltelen, de nagyon-nagyon cukorfalat. A félreértések elkerülése végett, nem tartom magam végtelenül profi termék poszt írónak, de 1-2 használat után nincs arcom véleményt írni valamiről, mert félrevezetésnek érezném. Lehet, sokan nem fogják fel, de ez a terméktesztelés azért felelősséggel jár, hiszen egy pozitív vélemény, valakiben megdöntheti a mérleg állását. Főleg úgy, hogy míg a tesztelő csak párszor használta, az egyszerű vásárló mindennapos, probléma megoldásra szeretné használni az adott terméket. Hogy is lenne így valóságszerű 1 teszt, hogy amíg másnak csak egy munka, addig valakinek egy befektetés, egy remény, hogy igen, lehet megtalálom az igazit?  Ezért is olyan probléma-központú az összes bejegyzésem, mert átlag vásárlóként szeretnék mindent bemutatni, és lerántani a leplet a buktatókról, vagy arról, hogy mi az, ami zavaró lehet. Persze, ezért lehet az, hogy valaki, biztosan lehúzónak, háklis embernek tart engem, akinek semmi sem jó...Amit én eltudok fogadni, egészen addig, amíg nem akadályozzuk egymást látványosan.

Most, hogy leírtam ezt a rögös utat, hogy mi az, ami a követés gombra irányítja az egérgombomat, ha van kedvetek/időtök, tegyetek Ti is így! Mi az, amikor Ti nyomtok a követés gombra? Más szempontok alapján is döntötök? Mik azok? 

7 megjegyzés:

  1. Nagyon jól körüljártad és összefoglaltad ezt a kérdést, és nagyjából egyet is értek az írásoddal. Számomra mondjuk fontos az első benyomás is, no meg, ha valaki, akit szívesen olvasok, pozitív véleménnyel van az adott blogról (mondjuk kiteszi oldalsávba a linket vagy hasonlók.) A "szakmaiság" nálam is sokat nyom a latba, no meg a laza stílus, és a posztok változatossága is. Oh, és ami a legfontosabb: ha írok egy a posztban leírtakkal ellentétes véleményt, azt nem kötekedésnek vagy személyeskedésnek veszi, hanem értékeli és normális hangnemben válaszol rá. Ez szerintem vízválasztó, mert egyrészt nem követném, kommentelnék, ha nem szeretném a blogját, vagy nem találnám érdekesnek a posztot, másrészt egy jó hangulatú "vitából" építkezni lehet, szóval rosszul esik, ha azt feltételezik rólam ilyen esetben, hogy csak bántani akarok. Volt már, hogy ilyen miatt leiratkoztam egy blogról.
    Amiben bloggerként vétkes vagyok, az a rendszeresség hiánya, egyszerűen csak akkor tudok írni, ha jön az ihlet, és van, hogy egyszerre három-négy posztot is, és van, hogy egy hétig semmi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a baj, hogy a sok rosszindulatú tapasztalat miatt, nagyon sokan már minden negatívumra hevesen reagálnak és bántásnak veszik. Főleg, úgy, hogyha számonkérő vagy bunkó stílusban lett megírva a hozzászólás, ezt pedig nehezen magyarázza meg akárki is. Mondjuk, volt már dolgom normális kritikussal itt is, de az a baj, hogy a tapasztalatok nagy része mást mutat, ezért is nehéz tényleg rendesen megítélni néhány ellentétes kommentet. Valami mögött, csak a rossz szándék, az irigység húzódik, valami mögött meg tényleg a segíteni akarás. Ezt nehezebb meglátni úgy, hogy azelőtt valakinek a szempillájának az állásába is belekötöttek, bár tény is való, a magyar ember jobban meg kellene tanulja azt, hogy elvonatkoztasson az átlagtól!

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Köszönöm! Örülök, hogy Neked is tetszett! :)

      Törlés
  3. Szia! Nekem is tetszett, sokban mélységesen egyetértek veled. :-) A teszteléssel kapcsolatban még annyit észrevételeztem, hogy akadnak olyanok, akik nincsenek tisztában egy termék rendeltetésszerű használatával, és úgy írnak róla negatív véleményt, hogy eleve rosszul alkalmazzák, nem veszik figyelembe, hogy adott termék milyen célra szolgál alapvetően. Így pl. ez is egy olyan dolog számomra, ami által nem tudom komolyan venni az illetőt. A másik dolog meg az, hogy a smink csodálatos találmány, de néhány embernek sminkvideó helyett kozmetikust kellene felkeresnie, és ezt nem bántásból mondanám bárkinek, távol állna tőlem természetesen, de ha valaki konkrétan szépséggel foglalkozik, annak nem ártana erre is figyelnie, és ápoltság gyanánt leginkább ezzel kezdenie.
    Ivett
    http://fairyjuice.blogger.hu/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Na igen, velem is előfordult már, hogy rosszul használtam 1 körömerősítőt, de mentségemre szóljon, egy árva szó sem volt róla sehol, hogy hova és hogyan kellene használni. Végül, 1 kedves blogger-társ világosított fel, hogy hogyan is kéne használni, így már jobban működött a termék. :)
      Sminkvideókat sajnos annyira nem szoktam nézni, nincs olyan aki annyira megfogott volna a piacon.
      De sajnos, sokszor előfordul, hogy az ember a kinti világnak akar tetszelegni, bájologni, aztán amúgy alapjáraton meg nem is ad magára. Tipikus eset a lányoknál: kisminkeli magát, de térdig érő putriban él, a szennyes szanaszét, 8 centis por mindenütt, nem szellőztet. De minimum elvárás nála az, hogy egy férfi pl. nézzen k jól, segítsen a házimunkában. Hogy, amikor még ő se végzi el a saját szobájában az alapdolgokat? :) Ezt lehetne hívni tényleg ilyen igényes-igénytelenségnek. Jó, ez egy elég sarkalatos példa volt, de akkor próbáljuk meg ezt átvinni egy olyan párhuzamba, ahol a sminkesekre is értelmezhetjük ezt.
      És igen, sajnos van ilyen is, hogy alapozó nélkül valakinek katasztrófa a bőre. Holott, lehet amúgy a 800-féle fajta kozmetikum is betesz neki. :S

      Törlés
  4. Szia! Igen hosszas nyűglődés után, én is körülbelül 2 hete kezdtem el a blogolást.Az ilyen jellegű posztjaid most nagyon jól jönnek nekem,mert tudok belőlük éptkezni és a lényeggel egyet is értek :)

    VálaszTörlés

Szia!
Jó, hogy itt vagy! Ha van kedved, szólj hozzá a bejegyzésekhez.
Egyéb esetekben kérlek ,ide írj: szepsegcsakneked [kukac]gmail(pont)com