2014. február 1., szombat

Blogpicsogás: Eliramlik a világ, eliramlik az élet...

Sziasztok! 

Egy ideje évődik bennem egy gondolat. Lehet a téli depresszió teszi, lehet hogy nem, de mostanában annyira nem érzem magaménak a blogolást. Na igen, most sokan biztosan felhorkantottak, hogy úgyis régen volt hiszti a blogok világában, tessék, nem kellett sokat várni, itt van egy hisztérika. Vagy valami ilyesmi... Azzal is tisztában vagyok, hogy amiért az elkövetkezendő gondolatokat ide merem vetni, sokan gályára küldenének bilincsestül, mert hogy ez csak egy hülye picsogás, én csak egy blogger vagyok, örüljek magamnak, örüljek, hogy írhatok, örüljek hogy van két fülem, és jó lehetek szatyornak. 

Amikor elkezdtem blogolni, még bő 1,5 évvel ezelőtt nagy kedvvel vágtam bele ebbe az egészbe. Nem amiatt, mert ingyen termékek sokaságát vártam volna, egyszerűen szerintem az agyamra ment az akkori érettségi feladatsor minden tárgyból és már nagyon közléskényszerem volt. De azt tudtam, hogy ha már blogolni kezdek, akkor szeretnék egy közösséget is együtt alkotni, Veletek, az olvasókkal együtt. Hogy ez megvalósult-e vagy sem, azt nem tudom, és azt sem hogy Ti hogyan látjátok ezt, minden esetre én lehet ebbe is egy kicsit talán többet képzeltem mint ami. Úgy érzem, nagyon sokat igyekeztem nagyon sokféle bejegyzéssel az elmúlt időkben, mégis mostanság egyre jobban jön rám az, hogy úgy érzem egyáltalán nem is érdekel másokat az, hogy mit írok, vagy éppen mit nem írok, vagy egyáltalán...nagyon sokféle gondom van ezzel a blogolással. (Na kibújt a zsákból a Dráma Queen...) 

Az első és talán legfontosabb az az, hogy mindig az őszinte véleményemet igyekszem elmondani a blogon, sok termék teszttel, de kezdem azt érezni, hogy ez nem kifizetődő. Nem ingyen termékekben mérve nem kifizetődő, hanem egyszerűen, úgy, hogy más látogatók nem vesznek észre, nem érzem úgy, hogy tényleg bővülne az oldal és annak szerepköre, valamint az oldalt ismerők köre.  És ami a legrosszabb, talán én sem tudom hogy mit csinálok rosszul. Lehet nem kommunikálok eleget Facebookon? Esetleg rosszul kommunikálok?  
Nyereményjátékos toborzást nem szeretnék, régen is ezen a véleményen voltam, most is ezen a véleményen vagyok. S*gget nem csinálnék a billentyűzetemből... 


Innen jön (a Mit csinálok rosszul? érzésből), az a pánikszerű észrevétel nálam, hogy úgy érzem eliramlik az élet mellettem és a blog mellett. Most ez lehet gonoszul fog hangzani, de ezt másképpen nem tudom megfogalmazni, így leírom, ahogyan esik, úgy puffan alapon: úgy gondolom, én nem tudok úgy fejlődni mint mások.(De remélem nem úgy értelmezitek ezt a részét a mondandómnak, hogy: na ez is tipikus magyar, ha megdöglött az én tehenem, akkor dögöljön meg a szomszédé is.) Sokaknál látom, hogy idővel jobbak és jobbak lesznek, de magamon ezt egyáltalán nem veszem észre, ez pedig annyira el tud keseríteni néha. Persze egy ideig próbáltam magamban őrizgetni ezt a dolgot, néha feljött a gondolat, libegett a fejem körül, de mára már nem tudok mihez kezdeni ezzel az egésszel. A blogolást ennek ellenére szeretném folytatni, mert szeretek véleményezni, szeretek írni, és szerintem hiányozna is, hogyha egyik napról a másikra csak úgy törölném a blogot. Zárásról szó sincs, csak nem tartottam volna fairnek, hogy én ilyenekről gondolkodom, ami előbb-utóbb, de kihatással lenne a blog hangulatára, vagy az általam adott válaszokra. Na már most, szerintem jobb, ha tudjátok hogy milyen gondolatok vannak bennem, mintsem egy rosszul irányzott válasz visszafelé sülne el a blogon.... 

Nem akarom sajnáltatni magam, Isten őrizzen az ilyesmitől. Aki ismeri a blogot régóta, az szerintem tudja, hogy nekem ez nem kenyerem. Lesajnálni nem kell, mert talán nincs is miért. Egyáltalán nem sajnálkozásokra vágyom, lehet inkább hosszabb ideje arra, hogy ezt leírhassam Nektek, látogatóknak. Bár, fogalmam sincs, milyen visszhangja lesz ennek az egésznek (bár az ilyen bejegyzések alatt általában mindig veszekedés jön), igaz, az is megfogalmazódott bennem, hogy ennek a visszája is elsülhet és emiatt a "picsogó" bejegyzés miatt, nagyon sokan elpártolnak tőlem. De, aki így gondolja, azon nem sértődöm meg. Ez is hozzám tartozik, hogy néha bizony elfogy a tankból a benzin. Több mint 1,5 év alatt, talán ezt magamnak megengedhetem a sok kérdőjel mellett. 

Minden esetre nagyon köszönöm azoknak az olvasóknak, akik eddig itt voltak velem, és bizalmat szavaztak Nekem és a blognak is. Sokat jelent, hogy sokatok látott valamit ebben a blogban a kezdetektől fogva, és úgy gondolta, hogy mindezt a tudtomra is adta egy feliratkozással, egy negatív kritikával (mert azokból is tanultam, sokat), és minden más észrevételért is csak köszönettel tartozom! Remélem, csalódást nem okoztam ezzel a kis kitérővel. Csak már félő volt, hogy előbb-utóbb valamire tényleg nem olyan reakciót adok, amilyet magamtól teljességgel elvárok. 

 Inkább arra lennék kíváncsi, hogy mi az, amiről úgy gondoljátok, hogy akadályozza a blog fejlődését, vagy esetleg mi az, ami miatt én így érezhetek, holott lehet, hogy csak túlkomplikálom az egészet (már megint, szokás szerint). 

20 megjegyzés:

  1. Megértem amit írsz egyébként. Én például a képeim minőségén szeretnék javítani, de ahhoz hogy összejöjjön fél évig kb nem tudnék mit írni mert semmire nem jutna. És akkor csak ezt írtam. Szóval fizikai akadálya is lehet elég sok a fejlődésnek.
    Lehet hogy csak magadon nem látod a fejlődést szerintem magunkat sokkal nehezebben objektíven szemlélni. Írd fel miben akarsz jobb lenni és vesd össze azzal ami most van. Ott lesz a megoldás is hogy érd el: )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A képek minősége is az, amin szeretnék változtatni, de ez megoldódni látszik egyelőre, bár nem tudom Ti mennyit vesztek majd észre belőle. És igen, nagyon jól mondtad, nálam most inkább a fizikai oldal játszik, és azt érzem meg igazán. Pedig, szeretnék fejlődni és a pénzt is megkeresni egy új fényképezőgépre, de sajnos a mostani órarendem elég kacifántosra sikerült. Ha pedig úgy mennék munkát keresni, hogy figyike, alkalmazkodjatok már hozzám, akkor a főnök tuti hogy elküldene a francba, hogy mit képzelek. Amíg diák vagyok, sajnos ez egy ördögi kör lesz. :(

      Törlés
  2. Sztem magaddal nem vagy kibékülve és nem vagy elégedett! Kezdj el diétázni, kezdj bele egy változásba, sportolásba és hidd el, ha küzdesz vmiért, minden sokkal szebb lesz! A világ is, ami körülötted van,te magad is! Minden pozitívabb lesz!
    Zita

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valószínű lehet ez is. A héten voltam az orvosnál és sajnos beigazolódott a gyanúm egy elég gyakori betegséggel kapcsolatosan. Lehet ez is befolyásolt, jobban lehangolt az írás és az életszemlélet során, mint ahogyan azt én vártam. A változás viszont nagyon jó ötlet, megfogadtam a tanácsodat, és már most egy kicsivel jobb ez a dolog!

      Törlés
  3. Én is megértelek :) Én is kb. másfél éve blogolok, de sokkal kevesebb feliratkozóm van, mint neked, úgyhogy Te már jobb vagy ;) Ne keserítsenek el az ilyenek, a blogoláshoz rengeteg türelem kell. Vannak hullámvölgyek, valószínűleg most te is abban vagy, de a borúra mindig derű jön :) csak ne add fel magad, írj, írj és írj, még akkor is, ha senki nem szól hozzá :) az oldalletöltéseken és a követőkön úgyis látszik, hiszen ha nem csökken, az már jó :)
    Járj nyitott szemmel, olvass sok blogot, újságot, weboldalt, inspirálódj! Legyél aktív több felületen, szólj hozzá azokhoz a blogokhoz, amiket olvasni szoktál, tedd lehetővé, hogy rád találjanak :) Én most kezdtem ezt el, majd meglátom mennyire lesz sikeres :) Eddig én sem voltam valami aktív más blogokon, még akkor sem, ha nagyon tetszett az adott bejegyzés. De megfogadtam, hogy mától erre jobban odafigyelek, kommentelek, hiszen én is ezt szeretném, ha nálam is kommentelnének :) Ha én nem teszem meg, akkor miért várom el mástól, hogy megtegye? Minél több helyen vagy aktív, annál jobban felfigyelnek rád ;) Szerintem kár lenne feladni, szerintem jó vagy, pedig nem olyan rég találtam rád :) mindjárt fel is iratkozom ;) hajrá és fel a fejjel! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ne a feliratkozások számát nézd. Sajnos nagyon sok olyat blogot ismerek akik jók és alig van feliratkozójuk. Nagyon sok türelem kell a blogoláshoz, de épp ez az ami bánt hogy több mint 1,5 éve én csak türelmes vagyok, várok, várok, de hogy mire, néha magam sem tudom. :)
      Az aktívság nagyon jó ötlet, egy a bajom vele: ilyen nyomulós önmarketingnél nehéz eltalálni azt az egyensúlyt, amivel a másik bloggert a túlzott komment és lájk áradatommal nem fogom esetleg megsérteni. Például én se szeretem azt, amikor valaki ide ír, hogy: szép manikűr és utána rögtön beszúrja az URL címet. Engem személy szerint bosszant. Bár igaz, én nem tennék ilyet, azért mégis, ha belegondolok, hogy nekem is ez rosszul esik, akkor miért tenném meg ugyanezt, egy kicsivel finomabb formában mással? Remélem érted, mire akarok kilyukadni, valami olyasmi, hogy tényleg csak azt tedd meg felebarátoddal amit te sem bánnál ellenkező esetben. Igaz, sok esetben próbáltam én is kedves lenni, és néha pont nem ezt kaptam vissza néhány látogatótól, szóval lehet jobban át kellene gondolnom a dolgokat.

      Törlés
    2. Az aktívkodást megtudod oldani finoman is, pl. a neved mellé a profilodban odaírod a blogod nevét, így ha valaki látja, rád kattint és a profilodon látja az oldalad nevét. Kíváncsiságból odakattint és elképzelhető, hogy nálad is ragad :) Csak akkor kommentelj másoknál, ha tényleg tetszik az adott cikk, vagy neked is vannak tapasztalataid vele kapcsolatban, stb. Nem feltétlenül kell elárasztani őket :)
      Az, hogy nem mindig kedvesek a látogatók sajna gyakori, de hidd el, minél olvasottabb a blogod, annál több lesz belőlük, nem szabad velük foglalkozni :)
      Megértem, hogy nehéz türelmesnek lenni, éppen ezért csak akkor írd a blogot, ha tényleg örömet okoz, mert ha már kényszernek érzed, az nem olyan jó.

      Törlés
    3. Az már ott volt eddig is, nem is jött volna ki jól, az ha odaírom vagy bármi ilyesmi. :) Én is így szoktam csinálni, ha valaki nem írja oda, úgyis benézek hozzá, pláne, ha valami értelmeset írt! De ha odaírja a blogját és hogy nézzek be hozzá, olyan erőltetetté válik az egész, hogy tényleg, már féltem megnézni 1-1 kommentet. :S De ugye megbántani sem akarsz másokat, de ha meg elutasítasz valamit, mert nem értesz vele egyet, akkor meg még te vagy a hibás. Sajnos megtörtént eset a blogon, és képes volt az egyik olvasó patáliát csapni belőle, aminek 2 leiratkozott olvasó volt az ára. Ezt sem fogom sohasem megérteni...Generálni a fesztivált feleslegesen, miért ekkora hobbi egyeseknél...:)

      Törlés
  4. Sajnos pont azoknak a bloggereknek nincs önbizalmuk akik valami értékelhetőt adnak ki a kezeik közül. Mások bezzeg akkora önmarketinggel rendelkeznek a semmire hogy sokszor kapok agyvérzést ahogy végigfutom a puderpamacsot. Ne add fel mert sokan szeretik a blogod! Köztük én is :)
    Mila

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj..Nagyon köszönöm, hogy így vélekedsz a blogról! Iszonyatosan jól esik, hogy a Te kis kosárkádból, úgymond nem estem ki! :)

      Törlés
  5. Válaszok
    1. Mi ezt már megbeszéltük 2 ónos eső között, várom a meglepetésed! :D

      Törlés
  6. Mintha csak magamat olvasnám... Szerintem mindannyiunknak vannak ilyen hullámvölgyei, de remélhetőleg Te is túlleszel majd rajta hamar, és ismét a régi Önmagad tudsz lenni. Addig is fel a fejjel :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rám ez annyira nem jellemző (vagy csak nagyon elnyomtam régebben?). De szerintem nagyon sokat tud dobni ezen az olvasóknak is a hozzáállása. Ugye van ahol inkább több a csöndes zug olvasó, máshol pedig a hangulat is más, mindenki biztat mindenkit, megy a csacsogás is... Engem néha ez is elkeserít, mert úgy érzem hogy visszajelzés nélkül inkább egy nagy közöny az a valaki aki éppen írt valamiről. A közönynél pedig néha már az utálat is jobb, bár megutáltatni magam nem szeretném az olvasókkal, de szerintem, érted mire gondolok most így, ebben a formában, hogy a közönynél néha jobb az utálat is. :)

      Törlés
  7. Szerintem ezen a hullámvölgyön mindenki túlesik. Nálam is előfordult, hogy elgondolkodtam, hova vezet az út a bloggal? Én sem érzem, hogy olyan nagyon sokat fejlődtem volna: persze nagyon sokat változtak a sminkelési szokásaim, szerintem szebben is sminkelek mint a kezdetekkor, de nem vagyok most sem profi sminkes, és hétköznapokon még most is inkább natúr sminket készítek.
    Szerintem az a lényeg, hogy csak magunkra figyeljünk - a blog egy hobbi, azért írjuk, mert szeretjük közölni a gondolatainkat, új dolgokat kipróbálni, szépet alkotni és azt megosztani másokkal. Ne az motiváljon, hogy hány feliratkozott olvasód van (nagyon sokan olvashatnak úgy is, hogy nem iratkoznak fel) vagy hogy hány terméket kapsz tesztelésre (eddig én is csak egyszer kaptam, és közben meglepve olvasom, ha olyan blogok is kapnak, amelyek havi 2 bejegyzést jelentetnek meg, vagy sokkal kevesebb olvasójuk van). Ahogy fent is írta valaki, az a lényeg, hogy legyél jelen a blogvilágban - olvass, kommentelj, írj érdekes bejegyzéseket és rád találnak az olvasók :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      A kapott termékektől tekintsünk el tényleg, mert ott nagyon sok minden befolyásolhatja a kiküldő céget. Úgy vettem észre sokszor inkább a már nagyobb olvasói körrel rendelkező blogokra gondolnak, de ez így természetes, hiszen ha belegondolsz ha mi lennénk a cég, mi is azt szeretnénk ha sokan tudjanak rólunk, az újításainkról.
      De megfogadom a tanácsaitokat, és próbálok aktívabb is lenni, hátha meghozza a gyümölcsét! Igaz, erőltetni nem szeretnék semmit, de ha van valami ami ki kell jöjjön, akkor azt inkább nem csak magamnak megtartom, hanem elmondom..Aztán meglátjuk mennyi embert érdekel! :)

      Nagyon köszönöm mindenkinek aki vette a fáradtságot és pár sort írt ide, nem számítottam ilyesmi fogadtatásra és arra, hogy sokan megértik majd miről beszélek, inkább elítélésre számítottam, főleg a névtelenül írók részéről, de szerencsére itt is volt pozitív ellenpélda! :)

      Törlés
  8. ne akarj "olvasói kört" kiépíteni, én ilyen erőteljes akarást még sehol sem láttam..írj és majd kommentelnek,ennyi. nem kell másnak megfelelni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem másnak akarok megfelelni, egyszerűen ahogyan Nektek is vannak kívánságaitok, ugyanúgy nekem is lehetnek vágyaim. Bűn lenne ezt megemlítenem a blogon? Nagyon úgy vettem le a válaszodból, hogy ez valami olyan dolog ami iránt mintha nem szabadna vágyakoznom. De miért?
      Ez, az írj és majd kommentelnek dolog nem ennyire egyszerű...ezelőtt is így csináltam, de látod, nem haladtam szerintem előre sokat, sőt, lehet még egy lépést hátra is ugrottam...

      Törlés
  9. Szia! Amikor tavaly engem is elkapott ez az érzés, pont akkor írt egy olyan bejegyzést a kedvenc bloggerem, ami azonnal helyretett és azóta nem vagyok hajlandó azzal törődni, hogy írnak-e vagy nem. Az olvasók nem szeretik az ilyen kirohanásokat, nem ezért jönnek, hogy ilyet olvassanak. Ha te tudod, hogy tudsz még írni, van is ötleted, hogy mit és szenvedélyből, nem pedig muszájból csinálod, akkor ne hagyd abba, írj és írj. Ne mások sikerét nézd, tegyél érte te magad a sajátodért. Előbb, utóbb jönnek az olvasók és a hozzászólások. Add meg nekik a lehetőséget, hogy írjanak, de ne kényszerítsd őket.
    Remélem nem sértettelek meg ezzel :) Szerintem jó az, amit csinálsz :)
    Ajánlom figyelmedbe ezt a cikket :) http://www.urban-eve.hu/2013/01/13/leveleslada-14-interaktiv-blogos-gy-i-k/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nem bántottál meg egyáltalán. De szerintem túlzás ezt kirohanásnak nevezni. Akkor lehetett volna az, hogyha egyik nap elkattant volna az agyam és cenzúrázatlanul minden vackot, de tényleg minden vackot elkezdek leírni és ujjal mutogatok és fröcsögök. Már egy kicsivel hosszabb ideje ez nyomta a lelkemet, és szerettem volna, ha ezt az olvasók is tudják. Jobb, mintha ingerültebben és hisztérikaként kezdek el válaszolni 1-1 megjegyzésre, aztán meg mindenki néz, hogy mi történt.
      Az olvasók hogy mit szeretnek, és mit nem: Én is emberből vagyok és azért, ugyan nem csak magamnak írom a blogot, de nem is csak az olvasóknak. Aki ezt el tudja fogadni, annak köszönöm, aki nem, azért sem haragszom. Afelett viszont nem tudok elsiklani, hogy egy olvasónak lehetnek rossz pillanatai, nekem meg nem. Szerintem ez is hozzátartozik a blogoláshoz. És jobb tudatni másokat a gondokról, mintsem várni, hogy kitörjön egy vulkán. Gondolj bele: egy párkapcsolatban is ha valami nem jó, arról beszélnek. Jobb esetben...Nem pedig repülnek a csészealjak és a tányérok egymás felé. :D Ehhez tudnám hasonlítani ezt az egészet. Most én szóltam, hogy gond van, és kíváncsi vagyok a véleményetekre és inkább így beszéljük meg ezt az egészet, mint egymás anyukáit elővéve.
      A cikket majd elolvasom, nem ismertem ezelőtt, a blogot viszont ismertem én is, néha néha benéztem. Látszik is, mert eszerint elkerültem egy szuper cikket! :)

      Törlés

Szia!
Jó, hogy itt vagy! Ha van kedved, szólj hozzá a bejegyzésekhez.
Egyéb esetekben kérlek ,ide írj: szepsegcsakneked [kukac]gmail(pont)com