2014. március 8., szombat

Leiratkozás: miért történik?

Sziasztok!

Még régebben, djkatybeauty oldalán volt egy bejegyzés, ami elgondolkodtatott erről a témáról illetően. Elvégre, ez egy mindenkit érintő dolog, akár egy bloggerrel történik meg, akár egy olvasóval, vagy éppen kettő az egyben van jelen az életében annak, aki blogot is olvas, és éppen blogot is vezet. Jó esetben mindkét végletet sikerült megtapasztalni, de, van amikor csak az egyik az, amiről nyilatkozni tud valaki. Én személy szerint mindkettőt átéltem, de egy a lényeg: azt hiszem ezt a leiratkozás dolog, talán pont egy blogger az, akit igazán szíven talál, és nagyobb jelentőséget ad neki, mint az, ami valójában. Jó magam is így voltam vele, aztán meginterjúvoltam pár embert, majd egy homlokon csapás következtében rájöttem, hogy hát persze, erre miért is nem gondoltam.  Most mégis úgy gondoltam, hogyha már tipródtam ezen a témán és tényleg el is gondolkodtatott, talán jobb lenne kiadni magamból. Meg amúgy is bejelentettem Katy oldalán, innen már nincs visszaút..:)

A kép forrása: http://cutelypoisoned.files.wordpress.com/2012/08/why-you-unfollow-me.jpg 


Első körben csak a saját kis gondolataimat osztanám meg, utána jönnének azok a lehetőségek is, amikre nem gondoltam azelőtt.
Szerintem a legtöbb blogger úgy van vele, hogyha bárhol kevesebb lesz a követők száma, akkor valamit rosszul csinál, valamit elrontott, vagy éppen már nem jó abban, amiben hajdanán az volt. Ezen kívül persze vannak más okok, amik miatt én iratkoztam le végül blogokról. Ilyen volt az, hogy az illető mindig az harsogta, hogy az ÉN blogom, az ENYÉM, az ÉN blogom ÉN váram, ne szólj bele ÉN dolgom. ÉN ÉN ÉN. Ilyenkor volt az, hogy azt mondtam magamban, hogy jó ha ennyire terítéken vagy magaddal együtt akkor legyél jó magadnak. Már szinte megijesztett az, ahogyan az egoizmusnak egy olyan formája bontakozott ki a blogon, ami szerintem még egy királyság esetében is sok lett volna. Így hagytam az egészet a fenébe. Szerintem lehet ezt a "én blogom én váram"-féle dolgot úgyis kezelni, hogy nem minden megnyilvánulással tolja ezt egy olvasó képébe az ember, hanem szolidabb formát ölt. De aztán, lehet ezzel a véleményemmel egyedül leszek. Minden esetre, hiszek abban hogy az olvasó és a blogger is tud közösen olyan nevezőre jutni (akár a témákat illetően is), ami mindenkinek kedvez. Én például nem biztos, hogy minden ötletet megvalósítok, de volt olyan, ami nem tetszett, majd végül a saját szájízemre formáltam. Amolyan a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad effektus. 

Aztán, volt olyan aki az elején szimpatikusnak tűnt, de végül kiderült, hogy nem olyan, mint amilyennek gondoltam. Nyilván csak egy szeletet mutat meg az ember magából a blogon, emiatt nem is neheztelek az illetőre, egyszerűen másnak gondoltam mint ami. Itt is inkább a leválást tartottam a legjobb formának.

Majd egy kicsit messzire menő rémképek kezdtek felsejleni bennem. Mi van ha valaki amiatt iratkozik le, mert már nem tart elég hitelesnek? Vagy éppen megunta a témákat? Vagy már nem is hasznos a blog számára?
Aztán persze magamban is önvizsgálatot tartottam. Tudom, hogy volt olyan, aki amiatt iratkozott le a blogról, mert nem értettünk egyet valamiben és ennek a vége ő szerinte egy vita lett, szerintem meg egy normális beszélgetés volt.

Bár azt észrevettem hogy, van olyan látogató aki túlzásba esik és hajlamos azzal büntetni (vagy bűntudatot kelteni?), hogy leiratkozik a blogról, vagy éppen fenyegetőzik vele. Ezt sosem tudtam hova tenni, ha nem tetszett huzamosabb ideig valami egy adott blogon, inkább kihátráltam az életéből, bár így is inkább zugolvasó vagyok.

A kép forrása: http://www.mediabistro.com/alltwitter/files/2009/03/twitter_unfollow.jpg 


Viszont, tök érdekes megfigyeléseket meséltek nekem a lányok, amikor felvetettem ezt a témát, így ha nem gond, egy párat megemlítek közülük. 
Kezdeném a legegyszerűbbel: nem is biztos, hogy tudatos leiratkozás történik sokszor. Lehet az ok egy e-mail cím megszűnése, vagy éppen véletlenül az unfollow gombra való kattintás tegyük fel bloglovin'on. Utóbbi velem esett meg egyszer véletlenül, lelassult a gép és én nem voltam túl türelmes, hát durr bele lett a vége. Még szerencse, hogy utólag visszagörgettem. (És bocsánat, ha valakire a szívbajt hoztam!:D)

Hallottam olyanról is, ahol az illetőnek úgymond telítődött az, hogy kiket követhet, így kénytelen volt pár blogról leiratkozni, hogy újakat tudjon bekövetni. (Ez amúgy, valamilyen szinten hízelgő is, nem? Elvégre, a másik már annyira ismeri az adott blogot, hogy már fejből tudja a címet, nem kell attól tartania, hogy esetleg elfelejti.) Bár, ez néha hatalmas hiba is lehet, hiszen van aki utólag változtat címet. Ilyenkor lehet megőszül az ember, mire újra megtalálja a blogot....De szerencsésebb esetben, erről a blogger ír már ideje korában, nem csak zsuppsz eltűnik az éterben.

Ebből az egészből csak azt akartam kihozni, hogy nagyon sokan inkább negatívan tekintenek erre a dologra, holott néha egy minimális pozitívum is rejtőzik a dolgok mögött (itt: utolsó példánál pont). 

Amire érdemes figyelni, hogy milyen mértékűek ezek a leiratkozások és mi miatt következnek be. Ettől függetlenül, sajnálom, ha valaki úgy dönt, hogy mégsem kíváncsi a blogra, de szerintem ez még mindig egy kulturáltabb formája a nem tetszés kifejezésének, mint az, hogy valaki odaböffent  minden bejegyzés végére egy olyan szösszenetet, hogy sz*r, ronda.

Igaz, a kíváncsiság attól még megmarad az emberben, hogy ugyan mi történt, mi volt az oka az egésznek, de ugye ez sokszor nem kerül a felszínre, pedig szerintem néha segítene. Pláne, ha normális köntösbe tudja bújtatni az illető. Nem kell nyalás legyen, félreértés ne essék, ilyen dolgokra nem vágyom, sőt, örülök ha valaki őszintén el tudja mondani a baját és pontos példákat is tud rá hozni, hogy mi volt a rossz. (Szerintem a legtöbb baj ebből származik, hogy valaki csak leír valamit, és én se tudom néha, hogy mire lett értve egy-egy dolog. A pontosabb körülírás pedig sokszor segítene. Nálam legalábbis így könnyebb szót érteni, az tuti, mert akkor tudom hova kapcsolni a dolgokat.) 
 De van különbség sokszor, hogy milyen formában adja ki valaki a véleményét. Hiába írja oda, hogy nem bántásból írja, ha a komment végén az szerepel, hogy ronda vagy, menj a p*csába, az ilyen ember minek ír blogot, stb. Ott már néha úgy érzem, csak szőrszálhasogatás van a dolgok mögött, mintsem egy valódi probléma. Ez nem csak erre a blogra igaz, általában sok helyen látom ezt a viselkedésformát. Egy kicsit talán megnyugtató, hogy akkor néhanapján mégsem mi vagyunk a helikopterek.. 

Persze, nyilván ott van a rossz oldal is, de ettől tekintsünk el jelen esetben. Nem akarom amúgy sem lehúzni a hangulatot, ha már a végére valahogy sikerült ebből kihozni azt, hogy nem mindig rossz dolog ez a leiratkozás. Nyilván rosszul esik, csak ne felejtsük el, hogy nem mindig a totális rossz szándék az, amivel valaki megközelíti ezt a dolgot. 

De, ha itt tartunk, kíváncsi vagyok a Ti tapasztalataitokra is! Meg úgy általánosságban is, tudom nagyon megosztó a téma, de szívesen olvasnám mások boncolgatásait is. 

26 megjegyzés:

  1. Például nekem van olyan blog, amit feliratkozva nem követek, mert nincs helyem, vagy nem szeretném követni, viszont erre van a levelesládában egy dokumentum, oda kimentem a címet, és utána mindig vissza-visszakattintok rá. Ilyenek azok a blogok is, amik meghívósak. Azokról szoktam leiratkozni:
    - amelyik minden bejelentés nélkül megszűnik, vagy meghívós lesz
    - nem tud újat adni a blog és az írója – vagy másol másokat, ugyanazokat a bejegyzéseket teszi ki, mint más
    - amikor az adott blogon történik valami, és már nem szimpatikus, amit csinál. Tőmondatokban fogalmaz, elszürkül, érdektelen témákat boncolgat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A meghívós dolog durva, és a megszűnős.. Utóbbit nem is értem, ha valakinek ennyit nem jelentettek a látogatói, akkor az lehet meg is érdemli az elpártolást. :S Az a baj, szerintem vékony a réteg azok között, akik meg tudják tartani az egyensúlyt és helyén kezelik a magánéleti problémás helyzeteiket, majd gyorsan, jelezni is tudnak róla. Van, aki meg mindent kitereget, és az meg már sokaknak túl sok így utólag.... Néha én is lavírozom hogy mit kéne meg hogy, de egyelőre azt látom, hogy jobb, hogy nem adok túl sokat magamból, mert sajnos sokan ezzel hajlamosak visszaélni vele, utólag meg jön a gonoszkodás. Kiskaput meg már többé nem szívesen hagyok senkinek...:S

      Törlés
  2. Velem olyan volt, hogy egy külföldi hagyott egy kommentet, hogy szupi a blogom, követjük egymást? Tetszett a blogja, bekövettem, erre másnap eggyel kevesebb olvasóm lett megint :D és mivel nem volt az olvasók között legelöl külföldi nevű, így elég valószínű, hogy említett külföldi leányka volt :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet szegény túl türelmetlen volt. Hajlamosak néha félreértelmezni a dolgokat, gondolom ez a más nemzetiség miatt is van. Nekem ez jutott eszembe erről, pont nem régen volt olyasmi órám ahol ezeket vettük, hogy milyen nemzetiségek hogyan kommunikálnak és minden apró jel számít. Vagy vannak akik gyorsak, lendületesek, aztán meg nekik minden apró jel számít. Ő meg így értelmezte a te jeleidet ezek szerint..:D

      Törlés
  3. Néhány blogról azért iratkoztam le, mert a lányok túlságosan hiteltelenné és egysíkúvá váltak. Állandóan ugyanazok a márkák, vagy ugyanaz az ömlengés a termékekről. Sajnos süt róla, hogy ingyen kapta a cuccokat és be akar nyalni az adott cégnek... Én épp azért olvasok beauty blogokat a Glamour újság helyett, mert hiteles véleményeket kaphatok a termékekről, és nem csak arról szól a dolog, hogy melyik cég fizetett a véleményért többet.
    A másik amitől hülyét kapok: a "haldokló" blogok. Az illető lány/lányok kb. 4 havonta kijönnek egyetlen bejegyzéssel, amelyben sűrűn bocsánatot kérnek, és mentegetőznek, hogy miért is nincs idejük a blogra, netalántán hosszú-hosszú bejegyzések születnek arról, mennyire kiábrándultak már a blogolásból vagy xy témából, stb. Azonnal törlésre kerül az ilyen, és nem azért mert nem sűrűn ír, hanem mert erre a nyavalygásra nem vagyok kíváncsi.
    A harmadik leggyakoribb ok, hogy egyszerűen nem tetszik a lány stílusa. Rosszul reagálja le, ha nem csak dicséretet, hanem intelligensen megfogalmazott kritikát is kap, túl kioktató, vagy éppen túl harsány, esetleg szörnyen unalmas, stb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vannak dolgok, amiken nem lehet változtatni sajnos. Ilyen a stílus, vagy az, hogy sajnos nem halljuk azt, hogy milyen hangnemben mondaná a másik az észrevételeit. Én például sokkal gorombábbnak tűnök neten, mint amilyen a valóságban vagyok. Tisztában vagyok vele, de nem akarom teletűzdelni hangulatjelekkel az összes mondatom, mert az már nekem is sok lenne. A haldokló blogokkal kapcsolatban van amivel egyetértek, de van amikor szerintem nehéz dönteni. Inkább én segélykiáltásnak gondolom ezeket a bejegyzéseket, amik inkább megerősítésre vágynak, hogy igen, folytasd jó vagy. Azt viszont megértem, hogy van amelyik lehoz az életről és nyilván ahol nem jó, ott nem szívesen marad az ember.
      De remélem tudsz jó példákkal is előhozakodni! :)

      Törlés
    2. Ezt a részt velem is eg lehetne tárgyalni, mert írásban egy bunkó trollnak lehet néha nézni, pedig egy tündér vagyok a valóságban.

      Törlés
    3. Írj te is egy bejegyzést erről! :D

      Törlés
  4. Szerintem a blogévfordulós bejegyzésben említettem ezt, de örülök neki, hogy kifejtetted a Te szempontodból. :-) Érdekes ez a leiratkozással fenyegetőzés, dehát sokfélék vagyunk, na :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen-igen, ott volt! :) Nem a sokféleséggel van bajom, inkább azzal, ha valaki ezt nem úgy kezeli, ahogyan kellene. Sok mindent szabad és sok mindent nem, de ez a szabadság, nem szabad a másik kárára történjen. Semmit sem utálok jobban a zsarolásnál, így az ilyen embereket is inkább hagyom, hagy menjenek, bár a többség általában nagy kamu, mert úgyis visszajár az adott oldalra, csak akkor már zugolvasó lesz...rosszabb esetben meg rosszindulatú kukkoló.

      Törlés
  5. Én még újnak számítok a blogvilágban, de már én is gondolkodtam ezen a hirtelen leiratkozás dolgon. Nálunk is volt, hogy egyik napról a másikra eltűnt egy-két követő, azóta sem tudom, hogy ki vagy hogy miért iratkozott le. Kíváncsi lennék az okokra.
    Én még nem iratkoztam le sehonnan, de már érik a dolog, az indokok kb. ugyanazok, mint a fentebb lévő névtelen hozzászólónál.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom. Anno én is rengeteg pozitívummal kezdtem bele ebbe az egészbe, de igaza volt valakinek, hogy vannak dolgok, amik inkább mocskosak. Van akinek beveszi a gyomra, van akinek nem, az enyém például nem, csak ha meg még hangoztatja is az ember hogy nem ért egyet valamivel, hamar a perifériára szorulhat...:S

      Törlés
  6. Hogy miért iratkoztam le? Mert jó néhány blogot vezető kisasszonynak annyira a fejébe szállt a dicsőség hogy csak na....Ezt csak tetőzi a kamu tesztek sorozata a blogokon aztán az hogy néhányan még a fizetett reklámhoz sem írnak ki semmit csak felveszik érte a pénzt és csá.... akkor még arról sem esett szó hogy az ajándékba kapott termékeket úgy állítja be valaki mintha ő vette volna. Közben meg máshonnan tudom meg hogy az eseményen jelen volt és kapott cuccokat amiket saját megvételként állít be a blogján. Egy biztos egy szóval sincs említve hogy kapta pedig kapta ez egyértelmű. Vagy a hozzászólások moderálása...csak a szép csak a jó maradhat meg a többi törlésre kerül ha meg szólsz a blogger hülyére vesz és sajnáltatja magát. Egyre kevésbé érzem azt hogy a magyar "bjúti" bloggereknek maradt tartása...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ajjaj. Nem tudom a fentebb leírtakból mi igaz, vagy éppen mi nem, de remélem, engem nem úgy ismertetek meg a blogot, mint aki ilyesminek teret engedne. Az a baj, hogy aki ezeket a dolgokat csinálja, az továbbra is csinálni fogja. Csak akkor fog észhez térni, ha a tömeg elfordul tőle, de ez meg ugye nem lehetséges, az utolsó előtti mondatod miatt: nem tetsző kommentek törlése. Utóbbival én is találkoztam már pár helyen, és bevallom, volt akiben sajnos ilyen téren hatalmasat csalódtam...Ez van sajnos, ezt kell szeretni és meg kell próbálni akkor inkább a neked tetsző, számodra hitelesebb blogok felé tendálni.

      Törlés
    2. Erről is megvan a véleményem, de csak annyit tennék itt hozzá, hogy a kamublogok, jajj új ez-az, pr anyagok, bláblá és mégis nekik van a sokezres követős táboruk.
      Szomorú:(

      Törlés
    3. Az ilyen blogok mögött nagyon jó marketing áll szerintem, vagy olykor-olykor vett lájkok. A cégek meg csak a számokat nézik sokszor, az igazi aktivitást nem. Pedig nekem elsőre is feltűnne, hogy 2 ezer követőből miért "shi shu há "az, aki nyom egy lájkot a bejegyzésre, miért is nem egy magyar, akinek jobban érdeke, ismerete fűződik hozzá?:S

      Törlés
  7. A rinyálás miatt én is le szoktam iratkozni. Ne haragudjatok, de nem szeretem minden bejegyzés elején azt olvasni, hogy, bocs, hogy a héten csak 2 bejegyzés volt, de nagyon sűrű hetem volt! Ráadásul WTF? senki nem várja el, hogy minden nap posztoljon valaki. Lehet írni kéthetente egy igényes cikket, több értelme is van.
    Egyébként meg én nagyon sok blogra feliratkozom jártamban-keltemben, aztán ha pár hét után úgy érzem ez mégsem az én világom, leiratkozom. Nem tragédia. Nem biztos, hogy rossz az a blog, lehet, hogy éppen csak nem az én korosztályomnak szól.
    Válóok még a nyelvhelyesség és a helyesírás. Ezt nem magyarázom.
    Aki egy az egyben kirak egy reklámanyagot 2 mondat bevezetőszöveggel, hogy XY márka ezekkel az új termékekkel jelentkezik, nézzük csak....na neki is mennie kell. Egyébként is elég idegesítő, amikor vannak időszakok, hogy minden blogon ugyanazt a hírt olvasod.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én ugyan nem haragszom.... Szerintem van, aki elvárná a mindennapos bejegyzéseket, régen nekem is volt oldalam, én ott találkoztam ilyesmivel. Lehet nem véletlen ez a magyarázkodás. Volt, hogy anno azért kaptam mert 3 napig nem volt friss az oldalon, de rájöttem, itt a bloggeren ennek nem kell akkora jelentőséget adni ennek a dolognak, mint a másik szerveren. :)
      A reklámanyagoktól én is a falra tudok mászni. Főleg amiatt, mert én azelőtt raktam ki reklámot a blogra, de én minden egyes mondatot átírtam és próbáltam belőle érdekes bejegyzést csinálni, sikertelenül. Közben meg más kimásolta ugyanazt és arra meg kapott pozitív visszajelzéseket. Nem irigység, inkább megbántottság volt bennem, hogy többet dolgoztam valamivel 2-3 alkalommal, mint más és a kemény munka ekkor nem hozta meg a várva várt gyümölcsét. Az ugyanolyan bejegyzések néha tényleg idegesítőek, de szerintem az utóbbi időkben mérséklődött a helyzet, már nem olyan vészes, mint ami a kezdetekben volt.

      Törlés
  8. miután a múltkor kaptam a pofámra rendesen egy bloggerináról,mert nem álltam be a sorba a s****t kinyalni, leiratkoztam. Én lehet,hogy 34 évesen is egy naiv hülye vagyok,de azt hittem,hogy az ember azért ír blogot,mert párbeszédet akar kezdeményzeni az olvasókkal. Ez a lány inkább a saját álomvilágát építette fel, és kompenzálja a "rajongókkal" azt, hogy nem úgy jött neki össze az élet,mint pl. Charlize Theronnak.
    Innentől ide is félve kommenteltem,mert majd itt is lehet rajtam trollkodni,de a többi kommentelő annyira szívemből beszél, hogy milyen okok miatt válik egy-egy blog idegesítővé,hogy szeretném megköszönni nekik,hogy leírták mindezt helyettem.
    Neked meg köszönöm a posztot, mert jó ilyen témákat is olvasni, és értelmes kommenteket látni,nem csupán a megszokott "vádeszépvagy,húdejóvagy" fajtát.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálam nincs sok húdeszépvagy húdejóvagy fajta komment. Lehet, azt hiszik nem igénylem, de úgy kierőszakolni nem akarom, meg facebook posztokkal kierőltetni hogy "jaj mutassuk meg mennyien vagyunk itt, ha összegyűlik 50 like akkor kirakok egy 50 nyulat ábrázoló képet". :D
      Aki nyitott a blogra és ne adj isten még az én nyűgjeim is érdeklik, szívesen látom. Aki nem: azt sem bánom. Azt, viszont nehezen tolerálom, ha pl. normálisan leírok valamit és akkor én vagyok elküldve a retekbe. Volt már rá példa a blogon, de ezt nem lehet kikerülni. El kell fogadni. Aki ezen túllendül, annak később sem lesz gondja. Amúgy is a kritikákból rengeteget lehet tanulni, csak tényleg szolgálja a fejlődést. :) Írja le hogy szar, de mondja el 2 mondatban, hogy miért szar. Mert én azt is elfogadom, de a szimpla "szar vagy "-egyszerű szerkezettel nem tudok mit kezdeni. És szerintem más sem...:D
      Van aki érzékenyen reagál ezekre a dolgokra, sajnos azt békén kell hagyni. Senkinek sem jó az olyan blogger-olvasó kapcsolat.

      Törlés
  9. Leiratkozás: szerintem a Fb-on "nem tragédia". Baromi bosszantó, de szerintem szűrik a kamu accountokat és mikor törlik, akkor csökken(het) a szám akár tizes nagyságrendekkel is. Sajnos azt látom, hogy az emberek el vannak kapatva a nyereményjátékokkal, van aki 3-4-5 profillal is nyomja. Ez ellen nem lehet semmit tenni.

    Én ha leiratkozom: elsősorban a hazudozást nem tudom tolerálni, ebbe beletartozik a kamu nyereményjáték is, habár szerencsére az elég ritka. A másik a kikényszerített feliratkozás: pl. nem szavazhatsz, ha nem követed az oldalt. Ok, feliratkozok, megy a szavazat és után le.
    A másik ami miatt simán leiratkozok bárkiről, mikor a saját postját más, amúgy inspirációnak szánt képpel harangoz be. 1-2x simán elmegy, de tömegesen zavar, mert olyan direkt csaliszerű az egész.

    A folyamatos nyafipostok is gond lehet, habár némelyiknek igen is van létjogosultsága. Ebből is több típus van. Néha tényleg nem árt odaírni, hogy ez xy dolog miatt sikerült/nem sikerült így-úgy. Az álnyafogást nem bírom: vékony csaj - jaj ebben az outfitben annyira dagadt vagyok, esetleg egy tök jó sminknél - hát ez megint egy határ szar lett kb.....nemár!

    Ami miatt még le szoktam iratkozni: borzalmas selfiek szűnni nem akaró sorozata. amin lila a lány bőre a béna fények miatt. Ennek fordítottja a túlhúzott fehéregyensúly, vagy a tejfehérre módosított képek, ahol már minden szinte angyali. Ez is egy stílus, de pont a színek nem látszanak normálisan.

    Egy konkrét eset: volt egy blog, amire fel voltam iratkozva. Már korábban is rezgett a léc, de egyszer kirakott egy táskát, ami nagyon megtetszett. A táska kék volt és abban az időszakban épp akciós is. Be is mentem érte a közeli márkaboltba, de sehogy nem találtam. Kérdeztem az eladót, aki egyből mutatta is a fűzöld darabot Kérdeztem, hogy a másik szín már elfogyott, mert nekem az kéne - erre a válasz, csak ebben az egy színben volt.....ahogy hazaértem le is iratkoztam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kamu nyereményjáték, juj...volt rá pár példa az utóbbi időben. Legalábbis, ha ugyanazokra gondolunk, de ilyenkor eszembe jut, hogy valaki a hitelességét is elvesztette nem csak nálam, hanem másoknál is. Aki meg szemfüles és nem lehet megvezetni, az meg úgyis átlát a szitán...Akit meg bármivel meg lehet etetni, annak mindegy mit tesz az adott blogger.
      A nyafi bejegyzések szerintem azért is rosszak, mert nagyon sokszor vita megy alattuk és jobban kijön az olvasó-blogger ellentét. De ezt tudni kell kezelni, hogy az ember nem veszi magára az esetleges panaszkodásokat. A baj, kb. mindig itt kezdődik.
      Még jó, hogy nincs a blogon ilyen személyes képsorozat, el sem tudom képzelni mit művelnék a fényképezőgéppel....:D
      A hazugságok már csak ilyenek, de szerintem jobb hogy így derültek ki a dolgok, mintha a blogger 5 ezer HUF-ot ír árnak majd a kasszánál lepődsz meg, hogy ja bocs, ez egy 5 számjegyű számla lesz. Sajnálom ezeket a tapasztalatokat azért, ezekkel csak az a legnagyobb baj, hogy akihez kellene, úgysem jutnak el ezek a kritikák, így a helyzet, elképzelhető hogy változatlan marad. Mindenki él tovább a kis zöld burkában. :S

      Törlés
  10. folyt köv (egyben nem engedte elküldeni):
    Az sem túl szimpi, mikor egy blogger az olvasói véleményét kéri és mikor esetleg megkapja, akkor még az olvasó az utolsó darab véres rongy. Persze itt most nem a direkt provokációkra meg minősíthetetlen hsz-okra gondolok.

    Utolsó "kedvenc": beauty blogon receptek, valóságshow, lelkizős-tanácsadós postok tömkelege. Néha egy kis offtopic beleférhet, de nem szeretem, ha egy blog túlzottan átalakul. Lehet fent 1-2 kajafotó, vagy vlogban/események beszámolójában kajás kép, esetleg nagyobb sikeres fogyókúra beszámolóban recept, mert erre mindenki vevő, de a mit ettem/mit ittam ma nem érdekel, meg a mit sütöttem ma sem. Kivétel mondjuk egy szülinap, esküvő... egy napom tag vagy ilyesmi, mert ezek teljesen érthető és indokolt dolgok, de ez mondjuk maradjon 5% alatt.

    Ha egy beauty blogra iratkoztam fel, akkor 4 hónap múlva nem egy mami/főző/fogyi/kutyakiképző/edző blogot szeretnék olvasni. Ha mégis más irányt vesz a dolog, semmi probléma, de -1 követő. Max a puderpamacsról átkattintok, ha érdekesnek találom az adott napi postot.

    Ha valaki eleve ilyen "mindent bele" blogot ír az nagyon érdekes lehet, de feliratkozni biztosan nem fogok, max megjegyzem a címet és vissza-visszanézek. Nem arról van szó, hogy nem jó a blog, csak napi szinten nem köt le, de havi1x szórakoztató végigfutni.

    Instant leiratkozás: kérdezek valamit, pl ez a fotó/DIY/ábrmi hogy készült és látom, hogy direkt nem jön válasz se nekem se másoknak.

    Instant leiratkozás 2: kamu termékek árusítása a bloghoz kapcsolódó webshopban - ha koppintás, akkor írd oda!

    Instant leiratkozás 3: konkrét felvetésre, kérdésre 3nál több alkalommal nem jön semmi reakció, mikor az összes barátnő összes "jujdeszép" kommentje meg 1000 szóban van megköszönve. Tudom, hogy nem lehet mindenre reagálni, de ha direkt parkóló pályán vagyok mint olvasó, akkor ne várják már el, hogy feliratkozva maradjak. Ha csak annyit írok, hogy ez szép, jól áll és arra nem jön válasz az teljesen OK.

    Instant leiratkozás 4: nyilvánvaló körbekommentelés - "barátkozni" jó, ez az egész egyik célja, de maradjunk a jóízlés határain belül.

    Biztos van még, remélem nem tűnik ez a lista túl rigolyásnak, de kb nálam ezek a kiváltó okok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amire nagyon bólogatni tudok, azok a témák. Már csak azért sem érdemes túlságosan elkalandozni, mert szerintem az olvasók is szemfülesek már és néha azt veszem észre, hogy a személyes infókból szépen visszakézből gyomorszájon lehet rúgni valakit, hogyha esetleg neki szar napja van és betalál mondjuk ask.fm-en. Meg, úgy kb. elveszti az egész az értelmét...Aki mindenfélét akar, annak tényleg egy személyesebb blogot kellene hogy írjon, de valakinek meg ugye, pont emiatt tetszik meg egy blog és annyira nem éles ez a határvonal, inkább elmosódik. Van aki beletudja magát annyira rakni, hogy nem érzi a másik ezt zavarónak.
      A kamu termékes dolognál totálisan egyet értek. Nálam az a kedvenc, amikor a replika termékeket drágábban adja valaki, mint az eredetit. Akkor kapok egy kisebb infarktust. Majd rájön az ember, hogy igen, van aki ezt beveszi és megveszi és...:S
      Az, hogy valaki nem reagál az engem is kiborít. Volt, hogy valahova írtam egy oldalnyi szöveget és annyit nem írt oda a blogger, hogy ez is egy nézőpont, vagy bármi. Ami inkább fájt, hogy nem ez volt az első ilyen alkalom, főleg, hogy nem unalmas, szokványos szép volt, jó volt kommentet írtam. Így, inkább olyan blogokra próbálok írni, ha írok, ahol nem luxus a válasz. Ahol meg az, nem gond, csak utána valahogy elfelejtek visszatérni az adott blogra. Nálam ez olyan mint a bolt...Ahol nem kaptam meg a megfelelő ellátást, oda többé vissza nem megyek. Éhen is halhatok én akkor se vásárolok ott, csak ha tényleg piros riasztásos élet-halál kérdés van. Na valahogy így vagyok azokkal a blogokkal is, ahol nem válaszolnak a szófosásomra. :D
      Szerintem nem vagy rigolyás, ha te rigolyás vagy, akkor én valami görbehátú vénasszonynak számítok lassan. Vannak alap dolgok, amiket az olvasó kialakít magának és ebből nem kell lejjebb adni. Mindig az olvasó és a vevő választ, ezt ne felejtsd el! ;) Nyilván, 1 kilengés belefér, ha valakinek szarabb időszaka van valamikor a blogolásban, de aki folyamatosan ezzel cicózik, ott lehet ő maga sem méri fel a helyzet súlyát, ami csak amiatt rossz, mert akkor a nagybetűs életben is hasonló gázok lehetnek az életével, mint tegyük fel, egy blogon. :S

      Törlés
  11. Nem vagyok egy nagy feliratkozós-leiratkozós fajta, elég régen kialakult azoknak a blogoknak a köre, amikben bízok, amiket rendszeresen olvasok. Ha egy számomra új blogot találok, és szimpatikus, ígéretesnek tűnik, akkor feliratkozom, de ha a továbbiakban nem győz meg, megszüntetem a követést, de gondolom ez elég egyértelmű indok.

    Zavar, ha valakin azt érzem, hogy csupán be akar nyalni a cégnek, akitől kapta a terméket, vagy ha ír összesen 5 mondatot és betesz egy képet, de olyan is sokszor van, hogy valaki sumákol azzal kapcsolatban, hogy tesztelésre kapta az adott dolgot.

    Azt sem szeretem, ha valakinek minden második bejegyzése "inspiráció", amivel annyit dolgozott, hogy lementett pár képet. Ide tartoznak még a "töltelékbejegyzések", amik egyszer-egyszer elmennek (nálam is vannak időnként), de ha tömegesen találkozom velük, az válóok. Hasonló még a hanyagul közzétett poszt, amikor látom, hogy egyszer sem olvasta át, amit írt, zavaros a fogalmazás, stb.

    Rosszul esik, ha valaki nem válaszol egy (szerintem) "reakcióigényes" kommentre, pl. ha kérdezek valamit, vagy éppen az ő kérdésére válaszolok hosszabban. Az egyik legjobb dolognak a blogokban az író és az olvasók közötti kommunikációt tartom, szerintem ez tud igazán éltetni egy blogot, és arculcsapásnak érzem, ha valaki ettől elzárkózik.

    Igazából eléggé megválogatom, hogy kiket olvasok, rengeteg rigolyám van ezzel kapcsolatban, de az már nem tartozik szorosan ide :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A sumákolást én sem szeretem, meg azt ha valaki rébuszokban beszél és nem egyértelmű akkor a dolog. A normálisbab olvasóknak szerintem leesik az ilyesmi, akinek meg nem, az egy olyan "alap intelligenciával" rendelkezhet, hogy ha azt mondják neki hogy 1 kg kutya sz*r akciós, akkor rohan megvenni, mert jaj de szuper hogy akciós. :D
      Az inspirációs bejegyzéseket azelőtt én nagyon elítéltem, mert tényleg tök átlátszóak és általában az emberek nagy része csak bedobál néhány képet. Nálam ezért sincsen ilyesmi (hacsak a Polyvore-Gardrób nem az).
      Ha valaki nem válaszol, azt én sem szeretem, bár én a sokadik komment után mondom azt, hogy jól van akkor, ez a blog felejtős, mert nem válaszolt egyik észrevételemre sem. Ez meg egy kicsit már kezd átmenni a saját maga éltetésébe: például valaki ír egy cikket, ami általában felborzolja a kedélyeket, sok kommentet kap, de csak azokra válaszol, amik totálisan egyetértenek vele. Azok akik mindkét féllel egyetértenek azok is le vannak ejtve.
      Ami nálam a legnagyobb felháborodást kelti, az az hogy sokan a negatív kommenteket törlik. Egy csomó blogon láttam negatív kritikát, ami 2 nap múlva nem volt ott. pedig a normálisabb fajtájú észrevétel volt jelen. Aki így viselkedik, annak minek a kommentek? Én sosem töröltem ki semmit, most már az anyázós kommenteket is meghagyom, mert úgy gondolom kell egy elrettentő példa a közösségnek, hogy pl. ilyen alacsony szintre sose süllyedjen le senki. Ha meg a kommentelő nem veszi észre magát, az meg az ő szégyene már.
      Én a régi időkben elgondolkodtam azon, hogy megszüntetem a kommentelés lehetőségét, mert úgy láttam, hogy az a havi 1-2 komment amit anno kaptam, elkeserített és úgy voltam vele, hogyha a látogatók nem kíváncsiak rám, ha ennyire nem veszik a fáradtságot, hogy valamit reagáljanak, akkor inkább ne is reagáljon senki, legalább akkor tudom, hogy sose várjak észrevételt. :D
      Ami még idegesít az a pofátlan reklámozási hajlam. Leírja egy bejegyzésemhez hogy szép (közben meg témát boncolgattam, nem köröm meg ilyesmi volt a téma), aztán benyomja a linket és azt is hogy nézz be hozzám. Ilyenkor csak azért sem nézek be, mert szerintem ez pofátlanság. Ne így akarjon valaki kitűnni, mert ez erőltetett.

      Törlés

Szia!
Jó, hogy itt vagy! Ha van kedved, szólj hozzá a bejegyzésekhez.
Egyéb esetekben kérlek ,ide írj: szepsegcsakneked [kukac]gmail(pont)com