2014. szeptember 24., szerda

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Idegesítő szokások

Sziasztok!

Egy kis kimaradás után én is visszatérek a VKP-hoz. Amikor megkaptuk a témát, nagyon nem tudtam, hogy mit is kezdhetnék vele, hiszen vagy a saját idegesítő szokásaimat hozom fel, vagy pedig másokét. Ha előbbire koncentrálok, akkor egy nagy adag szerencsétlenségnek tűnök, ha utóbbira, akkor meg egy kötekedős, semmi sem jó vénasszonyra fogok hajazni, és nem hiszi el senki sem, hogy egy korai húszas éveiben járó lány írja a blogot. Mit is tudnék ebből a témából kihozni?



Nagyon sokszor elgondolkodtam azon, hogy ha valaki mást piszkál, vagy éppen más hiányosságait veszi nagyító alá, az állítólag, saját magában is pont azt a tulajdonságot találja taszítónak. Ebben lehet valami, mert magamon és másokon is sikerült ezt megfigyelnem 1-2 alkalommal, bár szerencsére már inkább meg sem szólalok, és csak bölcsen hallgatok, ha találok valami olyasmit, amiben én egyezek azzal, akit idegesítőnek találok. Elvégre, hogy van nekem arcom ahhoz hogy valakit kérdőre vonjak egy olyan tulajdonság miatt, amit jó magam is művelhetek? Igaz, valamikor én egészen másképpen próbálom meg megoldani a dolgokat, de például tudom hogy hol van a határ és nem szemtelenedek el. Például ha segítségre van szükségem akkor nagyon nehezen, de kérek, de akkora bőr nincs a képemen, hogy kisemmizzek másokat. (Pedig, amúgy néha belegondolok, hogy pont az ilyen embereknek áll a világ sajnos, és tök nem éri meg se szorgalmasnak, se becsületesnek, se úgymond normálisnak lenni.)

Ami a legjobban idegesít az idegesítő szokásokban, hogy sokszor annyira ránőnek az emberek fejére, hogy néha magunk sem vesszük észre, hogy azok vagyunk. Annyira az életünk részévé válik, hogy fel sem tűnik, hogy másoknak már a haja égnek áll tőlünk.. Pl. állítólag sokakat bosszant az, hogy én piszmogok és szépen a magam módján csinálgatom a dolgaimat Van, hogy sietek, de abból kapkodás lesz és tudjuk hogy annak soha sincs jó vége. A lényeg a lényeg, hogy én ezt szoktam meg, nekem mindenhez kell az idő, főleg az ilyen járkálós dolgokhoz. Ritka az olyan alkalmak egyike, amikor teher alatt nő a pálma, bár az előző félévi 10 vizsga/ 2,5 hét  épp egy kivételes eset volt, valami isteni csoda, és az idegrendszerem minimális kopásával túléltem a dolgot. [Nem, nem volt minimális kopás az, konkrétan most jön ki rajtam az elmúlt évek felhalmozott vacakja, és úgy tűnik, hogy emiatt is van most kevesebb bejegyzés a blogon. Pénteken kiderül, hogy hova küld az orvos...] 

Engem is van ami idegesít, bőven, de attól, hogyha  ezeket elkezdeném sorolni a blogon, akkor sokáig olvasnátok ezt a bejegyzést. Másrészt, szerintem aki ilyen pszichológiai dolgokkal foglalkozik, az szerintem ha elolvas 10 bejegyzést a kommentekkel és válaszokkal együtt az simán kitalálja, hogy mi az ami nagyon tud bosszantani. Elmagyarázni ezek közül egyet is, nagyon hosszú lenne, és elég fura logikám van, így nem biztos, hogy sokan egyet is értenétek velem, így inkább el sem csíráztatom ezt a magot, remélem megértitek.


De 1-2 általános dolgot megemlítek, a legjobban ezektől szökik fel az amúgy alacsony vérnyomásom:
- Nagy tervező vagyok, ha én valamit elképzeltem, annak úgy kell lennie. Ha ebbe valaki beleköp, nem úgy alakul, akkor jön a tragédia, világvége. Hát igen, nem vagyok egy GPS, hogy rögtön az újratervezésen kezdjek el agyalni...
- Amikor nem veszi észre magát valaki hogy mennyire szemtelen, neveletlen. Pl. Mindketten vendégek vagytok valahol, de van olyan szemtelen a másik, hogy veled pakoltatná el az asztalt és rád szól nagy peckesen. 
- Legjobban munkakerülő, majd a legnagyobb csinadrattát rendező emberek és felháborodásaik. 


Viszont lehet jobban tennénk sokan, ha nem idegesítenénk fel magunkat mások hülyeségén, butaságán, elvégre ezzel magunknak is ártunk, hót feleslegesen. Miért? Mert másokon nem tudunk változtatni, magunkon viszont igen, és nagyobb az esély arra, hogy célt érünk, mintha kiakadnánk, felbosszantanánk magunkat, vagy éppen veszekednénk másokkal.  Én pl. most pont ide jutottam sajnos, emiatt nagy az esély rá, hogy a blogon is egy kisebb szünet várható, főleg ezen, de még lehet a jövőhéten is. De aki közvetlenebb kapcsolatban van a bloggal Fácsén (alias Facebook), az erről a kis hacacáréról már úgyis olvasott, és nagyjából sejtheti miért vagyok takarékra téve. 

9 megjegyzés:

  1. Elolvastam az írásod, de nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy remélem nem komoly a baj. :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon kedves Tőled Azrail, hogy aggódsz.Ha komoly, ha nem, tényleg remélem sikerül a végére járni, és azután minden okés lesz, még ha kényszerszünetre is küldenek. A legnagyobb bajom az, hogy már a mindennapokra is rányomja a bélyegét, és ez jobban zavar. Ha ez vigasztal egy kicsit, becsületes háziorvosom van, aki valszeg minden vizsgálatra elküld majd, így remélhetőleg nem marad feltérképezetlenül semmi. :) Nem tűnök el, bármi olyan van, ami befolyásolná az itteni létet, Ti tudni fogtok róla!:)

      Törlés
  2. UGYE? Amikor olyan emberekhez kell alkalmazkodni, akik nem tudnak tervezni...brr...tudod a sztorit...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is akart tervezni, vagy ha igen, akkor másképp és nagyon furmányosan....

      Törlés
  3. Én is szeretem a saját rendszerem szerint végezni a dolgom, mindig mondom is, hogy van egy kis rejtett autizmusom, mert ragaszkodom a rutinjaimhoz.
    Bízom benne, hogy akármi is a gond hamar rendbe jössz, drukkolok neked nagyon!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm Megaera! Olyan jól esik, hogy néhányotok látja is a blogposztok mögött azt is, hogy ember vagyok, és most nagyon nehéz helyzetbe kerültem. Amiből kilábalok, és a blogot nem hagyom itt, és Titeket sem!
      Addig is hozz sok beszólást a pasastól, mert nehéz napokon nagyon jól fel tudja dobni az embert, még ha orvosnál is várakozik a végítéletre! :)

      Törlés
  4. Remelem, semmi komoly nem lesz! Drukkolok!
    Mia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nagyon kedves Tőled! Remélem mindannyian hamar túljutunk ezen a nehéz időszakon, és akkor végre jobban tudok a blogra koncentrálni. :) Rettenetesen jól esik, hogy írtatok egy páran,kicsit féltem, hogy sokan nem fogják megérteni ezt a dolgot (azért mert a kérdőívezéskor sok erőszakosabb választ kaptam, hogy jó-jó, de írjál több bejegyzést az oldalra, mert jobb lenne úgy).

      Törlés

Szia!
Jó, hogy itt vagy! Ha van kedved, szólj hozzá a bejegyzésekhez.
Egyéb esetekben kérlek ,ide írj: szepsegcsakneked [kukac]gmail(pont)com