Könyvélmények 2016 vége-2017 eleje | I.

Olvasmányokban remélem ez az év is bővelkedni fog, csak úgy, mint a tavalyi. Szeretek olvasni, mert kikapcsol, mert saját magam képzelhetek el sok mindent, és amúgy is a szókincset fejleszti, és az olykor-olykor jól jön. A legjobb talán az, hogy szerintem egy cseppet sem unalmas hobbi, csak gondoljatok bele, ha egy izgalmas krimit olvas az ember.. Szerintem, amúgy nagyon sokszor az iskola rontja el az olvasás örömét, az olykor túlontúl erőltetett kötelező olvasmányokkal. De tényleg...15 könyvet feladni nyárra, embertelen dolog. Én bírtam volna a tempót, de nem mindenki egyforma, és ezt elfogadom- sokan kidőlnek ilyen mennyiségek miatt, pláne ha nem ez az elsődleges örömforrásuk az életben.

Mindenesetre, most négy olyan könyvet hoztam, amiket szerintem érdemes elolvasnotok. Az egyik egy lebilincselő könyvsorozat 4. kötete, aki követ Instagramon, az láthatta már, és tudja hogy a Lars Kepler sorozatról beszélek. 

Hiába a sorozat negyedik könyvéről van szó, nagyon tetszett, hogy ez a könyv így is érthető volt a számomra. Vagy, csak az elején lévő titokzatosság, pont olyan volt, mint más, 1 kötetes krimik esetén. Elég durva történet amúgy, én szabályosan rettegtem, ahogyan olykor egy-egy szerepló az ún. Homokemberről beszélt. Megjegyzem, nagyon (már talán túlságosan) csavaros történetről van szó, iszonyatosan jól építették fel, mi több, azt kell mondjam, hogy az Aranyember óta nem olvastam ennyire összetett történetet, mint aminek most a végére értem. Ráadásul, a könyv utolsó oldalán elfogott a rettegés, mert az igazság elolvasása után, hamar rájön az ember, hogy ennek így nem lehet itt vége. Főleg nem, ha ez a vég elég sejtelmesen nyitva-hagyva ért véget. Nagyon ajánlom, fiúknak-lányoknak egyaránt!

Forrás: Moly.hu

J.R. Ward- Birtoklás (Bukott angyalok sorozat- 5. rész) 

 A második alanyunk pedig mi más is lehetne, mint egy J.R. Ward könyv? A karácsonyi kívánságlistás bejegyzésben is láthattátok már. 

Kijött a Bukott Angyalok 5. része  és mondhatjuk azt, hogy a főszereplőnek elment a józan esze. De a történetben szereplő démonnak is...Már-már beteges, amit ezzel a cirkusszal művel ez a pár főszereplő. Senki sem arra koncentrál, amire kellene, kicsit már én szégyelltem magam mindenki helyett.

 1-2 meglepő fordulattal bővelkedett a könyv, ennek örülök is, de valahogy sejthető volt, hogy a kisebb hibák, végül végzetes hibákhoz vezetnek. Jim bátyátoknak innen is üzenném, hogy térjen észhez de sürgősen, mert most ez a kaland nagyon tesze-tosza volt. Benne sem volt igazán számomra a történetben, pedig ez az ő harca főleg. Pláne a könyvbéli történések után, most már saját maga miatt is kellene harcolnia. Hogy vajon ez menni fog a tragikus (eddigi) végkifejlet után? Na arra kíváncsi vagyok! És azon agyalok, hogy vajon a kedvenc angyalom vissza fog-e térni, de a dolgok jelenlegi állása szerint, örüljünk, ha a Föld megmarad. Jim Heron számomra lassan nem a megmentő szerepében tetszeleg, hanem tényleg egy elfuserált karakter kezd lenni...Aki olvasta a könyvet: Vajon van ennél lejjebb a történetben? Költői kérdés volt...

George R.R. Martin- A Hét Királyság lovagja 

Forrás: Moly.hu

A harmadik könyv egy kicsit kapcsolódik a Trónok Harca világához, mert ugyan a sorozat következő kemény fedeles példánya még nem készült el, de egy-egy GoT-hoz valamennyire kapcsolódó morzsára igenis vevő vagyok, mert a sorozat könyvei is beszippantottak tavaly. Ritkán olvasok én hajnali 1-ig, elhihetitek, ezért is tetszett meg George R. R. Martin, immáron új borítóba foglalt kötete, A Hét Királyság lovagja.Ser Duncan történetén keresztül pedig megelevenedik az igazi lovagi élet. Bár, eléggé zavart, hogy túlzottan jó szívű a főhős, de talán ettől lesz tiszta a könyv története is számomra (mármint tiszta sor, hogy mi történik, értitek, de más az, ha ezt egy olyan emberen keresztül mutatják be, aki velejéig romlott és rosszindulatú). Igaz, a Targaryen-ház  nem igazán lopta be a szívembe magát, így lehet kicsit más szemmel nézek majd a továbbiakban a leszármazottakra.

Nem mellesleg az illusztrációk nagyon jól sikerültek, nem hittem volna, hogy ez ennyire feldob egy könyvet, de most kivételesen jól esett olvasás közben rápillantani egy-egy jól elkapott pillanatra. Pedig alapjáraton nem szeretem azt, ha valaki támpontot ad egy könyvnél.

Brenna Yovanoff: Az elcserélt 

Forrás: Moly.hu 

A negyedik könyv viszont amiatt tetszett meg és olvastam el, mert nagyon-nagyon másnak képzeltem el a borítója alapján, és íme, itt jön képbe a jól megszokott szólás-mondás, hogy könyvet ne a borítója alapján ítéljünk meg. Pláne nem valódi könyvet és nem átvitt értelemben vett dolgokat. Az elcserélt nem egy szokványos könyv, bár én leginkább tiszta krimire számítottam akkor, majd a sztori elolvasása közben azt hittem, hogy valami rejtelmes kór az, ami felforgatja a kisváros életét, de nem, messze mélyebben gyökerező ügyről van szó. Viszont, a történet vége nem tetszett, nagyon klisé dologgal sikerült lezárni a történet végét, sajnáltam is. Ti milyen történetre gondolnátok amúgy a borító alapján?