2017. augusztus 21., hétfő

A tékozló lány hazatalál...vagy legalábbis a saját blogjára biztosan

Megtöröm a csendet, pár hétnyi hallgatás után. Nem azért mert muszáj, hanem mert most van némi erőm és én időm, hogy egy kicsit beszélgessek a blogról, annak sorsáról. Nem terveztem ekkora szünetet tartani, viszont valami mindig közbejött, akárhányszor lett volna egy bő fél órám írni. 
Tulajdonképpen a háztartásvezetés buktatói is lehetne a poszt címe, biztosan remekül szórakoznánk együtt a saját kis barkács- és háziasszony baleseteimen. Mindenesetre, ideje volt, hogy megszólaljak én is, hosszabb csend után.
Suppresso... Coming Soon // Subscribe to our mailing list to find out when www.skinnymetea.com.au
Kép innen
Visszakanyarodva a lényegre, a blogot nem terveztem abbahagyni, csak heti 40-50 órányi monitor bámulás után, az utóbbi időben inkább természetközelbe vágytam (az újabb Instagramos fotók, azt hiszem elég jó bizonyítékok erre). De a blogot és Titeket olvasókat sem felejtettelek el, érlelődtek a gondolatok is bennem, például, hogy rendszeresebben lehetnének bejegyzések, gondolkodtam, hogy milyen irányba mennék tovább, mert tagadhatatlanul is, de valamennyire azért változtam mind prioritásban, mind személyiségben is. Közben pedig elköltöztem otthonról, és azért hiába nem volt idegen a házimunka, azért akadnak dolgok, amiket másképpen szeretnék csinálni a megszokottnál, és erre a nem várt kiadások, plusz tennivalók sem segítenek rá. Na jó, ennél jobban el se vehetném valaki kedvét az összeköltözéstől, mint ahogy azt most tettem- szép volt Andus. Jár a vállveregetés..:) 

Nem is akarok nagy ígérgetésekbe bocsátkozni, mert tudom, hogy az ilyen jellegű "ide nekem az oroszlánt is most már" c. posztoknál nagyobb az a bizonyos füst, mint a láng. Én meg mindent fordítva szeretek csinálni és inkább ígérek kevesebbet, de próbálok többet adni (a rossz taktika ne továbbja vagyok, tudom). Igazából, összegezve az eddigieket: csak tudatni szerettem volna, hogy itt vagyok (ragyogni ugyan nem ragyogok :D), és igen is szeretek írni még mindig, egyszerűen, csak jobb, ha úgy tetszik kicsit blogközpontúbb időbeosztást fogok gyártani a közeljövőben, mert a blogolás folyamata is nagyon hiányzott. És valljuk be, sok hobbit kipróbáltam már, de az írás és az olvasás szeretete volt az, ami huzamosabb ideig elkísért hosszabb távon az életem során- ez pedig nem lehet véletlen.  

Köszönöm azoknak, akik velem maradtak az idők folyamán, remélem a legközelebbi bejegyzésnél is találkozunk! :)