2018. július 15., vasárnap

A flakon aljára értem II. - 2018: Nivea, Avon, Isana, Essence, Palmolive stb...

Talán éppen itt az ideje megörvendeztetni a szemetest és enni adni neki- mert valljuk be magunk között is, elég régen volt elfogyott termékekből poszt. Újdonságokat taglaló bejegyzés  is, de az, hogy helyet és teret is tudjak szorítani az újaknak, szükség van a régebbi termékek elfogyasztására (is). 

A tusfürdő szekció eléggé megszaporodott, de ez azért is sikerülhetett így, mert költözés után kapásból 2 megkezdett tusfürdőt is hazahoztam kis családi házunkból a habfürdő mellett. Nem tudtam türelmes lenni akkoriban, itt az eredménye. Azóta is lidércként kísért az 5 megkezdett tusfürdő látványa a polcon....olyannyira tanultam az esetből, hogy azóta egyszerre maximum kettőt bontok meg.
A Palmolive tusfürdőt újravettem azóta, az egyik kedvencemmé vált az Avon Delightful Orchard nevű darabbal együtt. Igazi gumimaci illata van szerintem az utóbbi tusfürdőnek. Amikor ismét elfogyasztok egyet a meglévők közül, szerintem őt is újra fogom vásárolni, mert jelenleg ez a kedvenc tusfürdőm az Avon kínálatából. Fél literes kiszerelésben is kapható, és ez volt az egyetlen tusfürdőm tőlük, amikor az extra nagy kiszerelés után sem csömörlöttem meg. Mi több, még egyet szeretnék belőle. Nagyon ajánlom, tényleg jól sikerült illat. Lehet, hogy emiatt ragaszkodom hozzá annyira. 



A többiek felejthetőek, a Nivea tusolóhabja nyújtott némi varázst. Azóta egyébként több terméküket is megszerettem, a fekete flakonos micellás vizük például meglepően jól teszi a dolgát. 

Ami érdekesség lehet Számotokra is, az az Andrea cseppek. Véletlen egybeesés, viszont több hónapnyi használat után egészen sok babahajam lett. Igaz, tudni kell kifogni a jó eladót is. Ha jót akartok, akkor olyantól veszitek meg, ahol ténylegesen üveg szerepel a leírásban. Aki műanyag flakonban árulja, ott több a hamisítvány és eladók között is sajnos több a kókler....
 Egy Schwarzkopf mintám is volt, amit örömmel használtam el végül, jó hosszan lehetett érezni az illatát. Sajnáltam, hogy egy használatra valót kaptam akkoriban. A Skin79 BB krémjét nem kell bemutassam nektek, az utánpótlás már érkezik is. Nagyon ajánlom, szerintem igazi klasszikus a régebbi márkák közül.

Az essence super last 18h szemhéjtusa meglepően jól teljesített, külső ajánlásra vettem meg. Szivacsos az applikátora, ami kicsit zavaró, viszont a teljesítménye kárpótol. Állítólag a vízálló típusa is hasonlóan jól teljesít. Nekem 3 hónapig elég is volt, már csak nagyon kevés van az alján, de 1-2 használat után ki fogom dobni, és újraveszem higiéniai okokból.
Ami szerintem említésre méltó még, az a Colgate natural extracts fogkrémje. Egészen drágán adják, az eredeti ára valami 1300 Ft körül van, én azt hiszem leárazva vettem meg 500 forinttal kevesebbért. Emlékeztek  a régi mentolos-narancsos C vitamin cukorkára még az ősidőkből? Hasonlít rá nagyon az íze, nagyon nosztalgikus állapotba tud hozni, mert mindig visszaemlékezem arra, amikor kicsiként mindig kaptam a nagyszülőktől egy-egy csomag ilyen cukrot. Nem fog eszembe jutni a neve, de szerintem nem a Halls cukorkáról van szó, vagy igen? Akkoriban nem nagyon jegyeztem meg a márkákat, úgy tűnik. 

Kakukktojás szekció
A majdnem sehova sem tartozókról is azért van mit mesélnem szerintem. A Sanytol mosóadalékját szerettem használni, időszakosan használtam, főleg az őszi-téli megfázásos időszakban. Nem egy nélkülözhetetlen darab, a saját megnyugtatásomra azért jó használni. A tisztító- és fertőtlenítőszereit azért szeretem a márkának, folyamatosan használom őket pl. a kendőt és a felmosóvízhez való adalékot.


Ősrégi motoros a Nizoral sampon, már a patikusok is teljesen kivannak tőle, hogy még mindig kapható, viszont valakinek csak ez segít a korpás fejbőrén. Egyébként én is használni szoktam nagy ritkán, negyedévente egyszer-kétszer, olyankor sokkalta tisztábbnak érzem a fejbőrömet. Iszonytatóan drága szerintem, majdnem aranyárban 3600-4000 forintokért vesztegetik. 
A Rexona dezodorjait szeretem, viszont a nagy melegben olykor kevésnek éreztem és emiatt inkább már Maximum Protectiont kezdtem el használni mostanában. Nyáron mindig visszatérek hozzá, olykor télen is. 
És ha már nyár, akkor a lábápolásra sem árt odafigyelni. Pofátlanul drága, de nagy melegben egészen jól szuperál a Hansaplast lábspray, amit azóta 2 alkalommal is újravettem. Ráadásul a melegben való sportolás miatt még nagyobb szükségem lesz rá a jövőben, mint valaha.
A Lidl sajátmárkás fogkrémje (Dentalux) jó szolgálatot tett, viszont visszatérő kedvenccé nem fog válni a jövőben. Aki olcsó, de jó alternatívát keresne, annak ajánlom. Ugyanez a helyzet a Dontodent szájvízzel, bár nekem igazából az édes utóízével volt gondom, emiatt adtam fel a használatát végül. Szeretnék visszatérni a jól bevált kedvencemhez.  

Szerintem rekordot döntöttem, talán még nem is volt ekkora elfogyott termékeket tartalmazó bejegyzés a blogon. :) Igaz, a tusfürdők nagy segítségemre voltak a rekord megdöntésében. 

Megtöröm a csöndet! És örömmel teszem azt...

Ma leültem és megírtam egy bejegyzést. Ezen kívül persze, aminek több oka is van. Először viszont meg szerettem volna köszönni azt a pár kedves kommentet, és 2-3 privát üzenetet amiben érdeklődtek néhányan a blogról és a hogylétem felől. Nagyon jól eső érzés volt, tekintve, hogy az elmúlt hónapok nem voltak esemény nélküliek. 

A nagy csöndből sejthettétek, hogy valami nagyon-nagyon nem kerek körülöttem, és X hónap elteltével bizony én is úgy látom, hogy nem én voltam a helyzet helikoptere. Szerintem nagyon fordítva lehetek bekötve, mert amíg más akkor ír, amikor nagyon nincs rendben semmi, én pont akkor csöndesedek el, de nagyon. Igazából, nem tervezek visszatérős posztot írni, mert a blogolást  nem is akarom abbahagyni, de egyszerűen, úgy éreztem, hogy tartozom annyival, hogy beszéljek egy kicsit a jövőbeli tervekről, és talán egy kicsit a miértekről is. Még ha igazán nehéz is beismernem magamnak sok mindent....

A miértek: bedarált a rendszer. Így egyszerűen, leírva. Nagyon jó tanulság volt saját magamnak is az, amit a munka világában tapasztaltam, pláne az igazi versenyszférában való "ütlegelést" és bizony azt a lovat ütik, amelyik húz. És én húztam, húztam, nagyon húztam, tűrtem és tűrtem.....a hócipőm meg egyszer csak tele lett. Ráadásképpen, az igazságtalanságot nehezen tűrtem el, így esett meg, hogy egy szép tavaszi napon fogtam magam és felmondtam a régi helyemen. Csak úgy, mindenféle más opció nélkül. Még a felmondási időt is lerövidítettem. 
Nagy szó tőlem, mert meglehetősen biztonsági játékosnak számítok. Új helyet, pedig egészen gyorsan találtam, nem is akármilyet. :)
A körülmények is kedvezően alakultak, rettenetesen jó csapatba kerültem. Épp ezért is kezdtem el szépen lassan visszatéregetni a "blogok világába". Nem vittem túlzásba, először Instagram képekkel, majd pár Facebook poszttal indítottam a dolgot. Végül már 1 hét tervezgetés után megfogtam a fényképezőgépet is. Ezelőtt 2 héttel pedig felvettem a kapcsolatot egy grafikussal, akivel remélhetőleg gyümölcsöző együttműködést sikerül összehoznunk. És ami annál is jobb, a blog jövőjéről is elkezdtem gondolkodni.
Képtalálat a következőre: „i love blogging”
Kép innen

Talán itt van az igazi különbség az előző időszakhoz képest: volt időm gondolkodni bármiről, ami nem munkához kapcsolódik. Igazából, szerintem a bloggal kapcsolatos alapelvek maradnak a régiek, ami nem tetszik, azt még mindig nem fogom elvállalni, mert nincsen értelme. Az értelmetlen, időt húzó dolgokat még mindig nem lehet lenyomni a torkomon. Talán pont emiatt nem leszek sohasem "klasszikusan közkedvelt fancy sztárblogger".
Az új név pedig már megvan, pont a csendesebb időszakban sikerült megálmodnom. Fura, mert akkoriban én beszéltem nagyon a névváltoztatásról, végül meg bő 2 évvel később sikerült is kitalálni a megfelelő nevet. Mert ötletek voltak, de igazi, számomra jól hangzó név, amit örömmel viselnék, na az nem. És ha már változtat az ember, azt nem azért teszi, hogy 3 hónap múlva ismét változtasson. Kivártam, de szerintem megérte.:) 

Nem tudom, hogy Ti mit szóltok az újsághoz, számítottatok-e erre, vagy úgy egyáltalán bármire a blogon? 

2018. március 18., vasárnap

Szőrszálhasogatás helyett....nézzük, mit is tud egy epilátor!


A szőrtelenítés folyamata igazából majdhogynem elkerülhetetlen egy bizonyos idő után. Nyilván, akit szőkébb vagy halványabb pihékkel áldotta meg a sors, az kicsit később csatlakozik a szőrözős táborba. Én nem voltam olyan szerencsés, bár traumatikus élményeim nem születtek a borotvával való próbálkozásomon kívül semmiből. 

Epilátort egyetlen egyszer próbáltam életemben, na de nem azért, mert annyira megviselt a használata- inkább amiatt, mert jobban szerettem volna szakértő kezekre bízni magam, főleg első körben. Sikerült is, borotvával jól megvágtam magam egy párszor  a saját"szakértő kezeim" által-bólogatni, szemöldököt felhúzni ér- végül egy évvel ezelőtt bekattant valami nálam és elmentem gyantáztatni, ez a folyamat egyébként azóta is tart, az epilátor tesztelési idejére kerültem el a szalont. Így a tapasztalataimat, ehhez a folyamathoz fogom elsősorban hasonlítani.

A Próbakő Kft. megkeresésének nagyon örültem, de a legjobban mégiscsak a kíváncsiság hajtott. A gyantával tudtam, hogy itthon olykor-olykor elégetném magam, az epilátorokat is csak félve lestem 1-1 boltnál. Tudtam, hogy műanyag csipesszel ellátott darabot nem szabad venni, mert inkább beletöri a szálakat, mintsem gyökerestül kitépi, így külön örültem, hogy normális fém csipesszel rendelkező darabot tesztelhettem le. 


Amit tudni érdemes szerintem:
- Több fej is tartozik a készülékhez, én a megszokott epilátor fejet használtam. Egy kis kefe is tartozik a csomaghoz, amit a használat utáni tisztításra lehet használni. 

- A termék 2 sebességfokozattal rendelkezik- én erősen a második sebességet ajánlom kezdőknek és nem kezdőknek egyaránt. Utóbbiaknak az idő hiánya miatt, előbbieknek azért, hogy ha elsőre esetleg kellemetlen is lenne a folyamat, hamarabb ráérezzenek az ízére. Értelemszerűen, hatékonyabb is ez a fokozat. :) 
- Én a Panasonic ES-WS24 nevű készüléktípust kaptam kézhez. Ez a típus nem rendelkezik extrákkal, akkumulátora nincs (ezt sajnáltam), és vízben nem használható (jobbnak látom megemlíteni), kábeles csatlakoztatással hozható működőképes állapotba. A kábel egyébként egész hosszú, esetleg egy 30 centivel toldanám meg, de nincs az a gond, amit manapság ne oldana meg egy hosszabbító. 


Tapasztalatok
A gyantázáshoz képest szerintem a művelet egy kicsit pepecselősebb, viszont könnyedén tudja az ember a saját idejéhez (és a ciklusához is) igazítani a szőrtelenítési műveletet. Bizony, utóbbihoz érdemes kicsit igazodni, mert olykor kellemetlen meglepetés érheti az embert... Előre is elnézést a túlságosan sok részletért, de én például előtte 3-4 nappal és utána 3-4 nappal nem számolhatok ilyen folyamattal, mert akkor egyébként sokkal jobban fáj minden, a bőr is érzékenyebb (állítólag mindenkinél). 

Érdemes valamikor a 8.-10. nap körül nekifogni, akkor néha még én is olyan bátor vagyok, hogy félig-meddig mosolyogva tudom le a műveletsort. Az epilátor egyik előnye számomra az, hogy nem kell senkihez sem alkalmazkodni, nincs időpont egyeztetés, nincsenek más vendégek akik előtted késnek és játszanak az időddel feleslegesen. (A háklis vénasszony énemet olvashattátok.)
Viszont, míg a gyanta egyszerre tépi ki a szőrszálakat egy adott lekenés alkalmával, addig az epilátor abban különbözik, hogy majdhogynem párszálanként halad. Ha pontos munkát szeretnénk, időben mindkét művelet ugyanannyit tesz ki. 

Az epilálás maga nem feltétlenül fájdalmas, gyantázási előzményekkel pláne nem- kivéve a hónaljnál, ott egyelőre nem tudom elképzelni, hogy bevessem. Egyedül a karom bizonyos részein és a combon belső felénél éreztem azt, hogy a helyzet nem annyira kényelmes, de ettől függetlenül egy teljesen kibírható dologról van szó. Mondom ezt én, akinek egyébként a fájdalomküszöbe egyébként elég alacsonyan van. (Lehet, hogy a gyanta megedzett egy kissé.:D) Nyilván, használat után senkinek sem ugyanolyan a bőre, mint alapállapotban, hiszen a szerkezet szálanként (gyorsan) húzza ki a szőrszálakat. Ez kipirosodással jár, olykor enyhe irritációval is. Én Bepanthennel szoktam bekenni a vészesebb területeket, sokan segít, de a rendszeres radírozásról nem érdemes elfelejtkezni 1-2 nappal később. 
Epilálás után, egy kisebb felülete a karomnak. Enyhe bőrpirosodás várható.

Pontosság/hatékonyság szempontjából szerintem a gyanta valamivel hatékonyabb, mert olykor-olykor az epilátorral nem csak kétszer kellett áthaladjak 1-1 területen, hanem többször is. Olykor szükségem is van egy kis utó-munkára csipesszel, de ugyanez jellemző a gyantázási folyamatra is- emiatt butaság lenne tőlem negatívan nyilatkozni. 

A tartósság az egy változó összehasonlítási pont nálam. Gyantánál is tovább tart az eredmény, hogyha a lábaimat veszem alapul és ráadásul 1-1 területen már jelentősebb kopás is bekövetkezett (csak megérte az az egy év gyanta), viszont a karom általában 8 napot bír ki. Látható eredménye a visszanövésnek inkább a 12.-13. nap után látható. Ez nagyban függ a saját szőrnövekedésetek ütemétől is. 

Összességében viszont meghozta a kedvemet a további kísérletezéshez ez a lehetőség, így bátrabban vágok bele másba is később. Kíváncsi vagyok például, hogy egy jégakkus, vagy egy vízálló változattal mire lehetnék képes, vagy éppen mennyire lenne tartós az eredmény egy hosszabb időszak (minimum fél év) után, épp ezért már el is kezdtem nézelődni, hogy saját magamnak milyen jellegű készüléket vegyek a közeljövőben.  Egy próbát szerintem megér, pláne, ha gyantáztat valaki. Az érzékeny területeknél kell elővigyázatosnak lenni, de gyakorlat teszi a mestert. 

Nektek milyen élményeitek vannak az epilátor használattal kapcsolatosan? 

A flakon aljára értem ismét | I. adag -2018

Mint egy rossz öregember, olyan vagyok néha. Gyűjtöm az elfogyott flakonokat a kis csetreszbe, polcokra, zacskókba félrerakom, kerülgetem őket.... Jó a helyzet jelentősen javult, amióta megvettem az üres flakonoknak kijelölt kis dobozt, ami feleannyira sem üres, mint amennyire tele van már. Legalább nem zörögnek a zacskók, csak a flakonok koccannak, és pont emiatt gondoltam, hogy ideje kidobálni a szemét egy részét.


Tusfürdők
Az Inecto termékeit szeretem, az argánolajos kézkrémet is újravettem már, de akadt egy tusfürdő is, ami elfogyott a márkától. Télen jó volt használni, de a kézkrémeikkel jobb barátságot kötöttem.

Az Avon gyümölcsös csokoládés habfürdője már régóta várta hogy az utolsókat is kisajtoljam belőle, november végén ez meg is történt. Nem igazán nőtt a szívemhez, egyedül a gyümölcsössége miatt nem tudnám kikiáltani jónak. Egyszerű habfürdő volt, tette a dolgát. 

Dezodorok 
Általában 2 dezodort bontok fel és használom egyszerre, felváltva, de hogy melyik kettőt használom, az a hangulatomtól is függ.
A páros egyik tagja mindig egy erősebb, strapabíróbb teljesítményű deo, míg a másik egy sajátmárkás termék, vagy egy olcsóbb alternatíva (ami egyébként nem jelenti azt, hogy rosszabb, sőt, olykor kifejezetten kellemes meglepetésekbe botlik az ember). Sajnos ez nyáron nem volt így, a Balea Sensitiv darabja tette-vette a dolgát, de igazinak nem mondanám. Egynek elment, újravenni nem igazán venném újra a mai ismereteimmel.
A Secret key dezodorokat már régebben is használtam, egészen jók, púderes illatúak főképp- így aki ezt nem bírja, annak nem ajánlom a használatukat. Én már megszoktam őket, olykor elég erősen érezhető a dezodor illata, még ha stiftes- akkor is, emiatt pedig kicsit be vagyok határolva parfüm szempontból. Tény és való, az egyik leghatékonyabb darab az utóbbi 7-9 hónapban amivel találkoztam.

A szívemhez nőttek viszont a következő termékek:
Rimmel Lasting Finish 25H
A kőpúderek kőpúdere nálam. Még ha a hozzáadott szivacs nem is a legjobb, attól még a benne található tükör igazán okos megoldásnak bizonyult már többször is. Hasonlóakat a piacra még! Már kétszer biztosan újravettem, de gondolkodás nélkül megtenném harmadszor is. Az utóbbi 9 hónapban viszont leszoktam a púderekről, nem tudom kapható-e még itthon, ha nem, az sem baj, a következő Notino rendelésnél majd akkor ő is beficcen a kosárba. Az újrarendelős listám úgyis csak gyűlik, ideje leadnom még egy rendelést.

Jean Paul Gaultier Scandal nevű parfümje egészen jól sikerült, volt már szerencsém drogériában megnézni magamnak (és az orromnak is), de a Digital Divas-féle goodie bag 2 mintát is rejtett a csomagban. Az egyiket se perc alatt elhasználtam.A benne lévő grapefruit és méz jegyek nagyon szépen egymásra találnak az illat kibontakozása során- emiatt is tetszett meg már a legelső alkalommal az illat. Ha egy nagyobb kiszerelésű parfümöm elfogyásra kerülne, lehet hogy ő lenne a következő amit teljes áron megvásárolnék. Jó, Carolina Herrera Good Girl parfümjével erősen versenyzik azért a helyért, de valamelyikük haza fog jönni velem az biztos. (Parfüm kívánságlista készüljön, vagy az nagyon elvetemült gondolat lenne?)

És végül, az új kedvenc...
Yves Rocher testradír
Nagyon is említésre méltó az Yves Rocher barackmagos testradírja. Olyannyira, hogy az utánpótlást azóta be is szereztem és már félig el is fogyasztottam. Hatékony, nem ragad, nem krémes, nem habzik, nincs vele felesleges macera, a kádat érdemes egyedül újra leöblíteni utána. A hatékonyságát meg onnan is tudom mérni, hogy bizony kevesebb benőtt szőrszállal vagyok megáldva amióta rendszeresen őt használom. Így a jövőben nem szívesen válnék meg tőle. Mindegy is, mert ahogyan én ezt most leírtam, fogadni mernék, ahogyan az lenni szokott- ha találok valami jót- rögtön megszüntetik a terméket és kiadnak helyette valami mást, ami feleannyira sem jó, mint az eredeti termék maga. Megszokom lassan, ez az én formám. :)

Nehézkesen indul ez a 2018, akad még mit a szemetesbe rakosgatni. A következő hetekben szerintem még 1-2 elfogyott jellegű bejegyzéssel még nyugodtan számolhattok. Akadnak köztük érdekes és kevésbé érdekes versenyzők is, de az újoncokra helyezném a hangsúlyt.

Kinél mi fogyott az utóbbi időben? Nálunk, még mindig a tusfürdők viszik a pálmát. 

2017. november 20., hétfő

Könyvélmények III.| Megtudjuk mi az a Rongybaba és a Halhatatlanság is tiszteletét teszi a bejegyzésben:)

Rettenetesen régen volt, hogy a könyves élményeimről meséltem a blogon, pedig akad azért egy pár könyv. amit kivégeztem a legutóbbi helyzetjelentés óta. De, ha már itt vagyok, akkor be is mutatnék pár polcra valót. Nagyon élveztem az olvasásukat, és igen, van olyan író, akit szerintem Ti, a blog olvasói is jó szívvel fogtok ismét a bemutatáson üdvözölni. Ma nemcsak a Halhatatlanságról lesz szó, hanem megszökünk Észak-Koreából, mi több, megtudjuk együtt, hogy mi is az a Rongybaba. Aki pedig nem látott még könyvről panaszkodni, az most ilyet is tapasztalhat. Mozgalmas bejegyzés a mai, ha a műfajokat nézzük. Kezdjük is...


Blaine Harden- Menekülés a 14-es táborból - Észak Koreából a szabadságba
Nyilván az Észak-Koreáról szóló életrajzi történeteket még most is szeretem, így nem is volt kérdés, hogy elolvasom Blaine Harden könyvét Sin Donghjok életéről. Nem egy egyszerű olvasmány, nincs benne tündér csillámpor, a kőkemény és sajnálatos valóságot meséli el Blaine Harden segítésével az áldozat- olvasmányosabb formában. Sajnos nem egyszerű a rendszerből menekülők élete, így abszolút megértem, hogy ezt a könyvet így írták meg, ahogy. A társadalomba is nagyon nehéz beilleszkedniük, a számunkra alapvető társadalmi normákat pedig nagyon nehezen veszik fel a legszigorúbb munkatáborokból megszökött emberek. Nyilvánvaló, hiszen melyikük is álmodott volna olyan gyermekkorról, hogy 4 évesen fájó-korgó hassal gilisztákat és patkányokat fogjon a munkatábor területén, mindezt azért, hogy ne haljon éhen. És ez még csak a kezdet a munkatábor azon vasútján, ahol nincs megállás, csakis akkor, ha megszöksz (vagy meghalsz9. Elárulom, a munkatábori szökés eddig talán csak 2 embernek sikerült Sinen kívül. Nem valami jó arány, ha a fogvatartottak és a munkatáborok működési idejét vesszük alapul.... 

J.R. Ward - Halhatatlanság:Bukott Angyalok sorozat utolsó kötete
7 lélek, 7 esély- ismeritek már a sztori alappilléreit. A legutolsó kör után nagyon felgyorsulnak az események és rögtön a végjáték szélén találja magát az olvasó. Nyilván a legutolsó lélek kiválasztása kiszámítható eleme volt a történetnek, engem mégis lenyűgözött ez a kötet, hiszen az angyali teremtmények közötti történések  és az érzelmek gyönyörű leírása, igenis nagy pozitívuma az írónőnek. A történet maga viszont nem volt annyira csavaros. Nyilván a végjátékon volt a hangsúly, de a bonyodalmakat meglepően egyszerűen oldotta meg- nem mindig volt meg bennem az a fajta jól eső izgalom, hogy most vajon mi lesz a folyamat vége. 
A Bukott Angyalok sorozat egy teljesen önálló sorozat, semmi köze a Fekete Tőr testvériséghez, azon kívül, hogy kb. 2 mondat elhangzik benne a másik sorozatban lévő angyalról. Így, aki nem a kezdetektől követi a hölgy munkásságát, teljes nyugodtsággal belevághat a könyvsorozatba. Igazán új világot tár az olvasó elé, így alig várom, hogy részletesebben megismerkedhessek a Bourbon királyai c. sorozatának könyveivel. Eddig 2 rész jelent meg, ami igazából nem oszt, nem szoroz, mert a Ward féle könyvekkel gyorsan tud végezni az ember. Szerintem 2 hét múlva találkozunk megint itt, ahol majd sírok, hogy várom a harmadik részt.... (Ajj, az olyan jellemző lenne..). 


Daniel Cole- Rongybaba
Több holttestből összevarrt testet találnak meg egy lakásban- a gyilkosság módja brutális, de a legvérfagyasztóbb mégis az, hogy az összevarrt áldozat mutatóujja a nyomozó lakására mutat. A gyilkos pedig egy kedves kis listával fűszerezi meg a könyv további hangulatát, melybe a főszereplő nyomozó majdnem beleőrül. A rendőrség pedig sajnos nem tudja megakadályozni a gyilkos ámokfutását, pedig látszólag 2 lépéssel mindig előtte járnak....és mégis, minden készültség ellenére a gyilkos kicselezi őket. Vajon hogyan? Hiszen besúgó nincs. 
A könyvben nagyobb csattanót vártam a gyilkos kilétét illetően, de a szálak felvezetése nagyon tudatos és szépen adagolt. A történet maga nagyon szépen felépített, utoljára ilyen mesterien felépített történetszövést Jókai Mór Az aranyember társadalmi regényénél tapasztaltam. A gyilkos kiléte kicsit kudarcként maradt meg bennem, de a fölépített történet és az, hogy nem klisét alkalmazott az író tulajdonképpen megmentette a történetet. Aki esetleg nem tudja mit olvasson, ezt mindenképpen vegye fel a listájára! 

Kép innen: link

Jamie McGuire - Gyönyörű lángolás
Maddox testvérek, már megint Andus?-kérdezhetitek joggal. Igen, mi más? A nyári szabadság alatt fogott meg a könyv és akkor láttam meg az egyik Tesco roskadozó könyvespolcán. Semmi komolyhoz nem volt kedvem, így jött velem a könyv. Bár nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a Maddox klán történetei közül nem ez a legmeghatóbb darab, sőt. Oké a körülmények kicsit tényleg különlegesek, de mégis akkora átütést nem okozott bennem a könyv. El tudom képzelni, hogy egy-egy író nem tud mindig 100%-ot nyújtani, így a sorozat pont ehhez a részhez érkezett anno. Lehet a Maddox família ezen darabja kicsit langyosra sikerült, viszont az a pletyka járja, hogy az utolsó könyv mindent felperzsel és nagyon ütősre sikeredett. Elolvasva a legújabb könyv(Gyönyörű búcsúzás) fülszövegét, eléggé szöget ütött a fejembe az olvasott sorok mögött rejtőző valódi tartalom és történés. Lehet, hogy érdemes volt egy kicsit várni még, hogy a családon belüli viszályokkal pótolásra kerüljön a "jaj lerágom a körmömet olvasás közben"-féle életérzés? 
Egyébként, ha olvastátok a könyvet, akkor írjátok meg, hogy Ti milyennek találtátok, nagyon kíváncsi vagyok már! :) 

Gillian McAllister- Bármit, csak az igazat ne
Bármit, csak az igazat ne....ha a könyv címével kellene elmondanom, hogy mit gondolok a könyvről: bármit, csak ezt a könyvet ne. Régen éreztem úgy, hogy az olvasás felesleges időtöltés volt, de ennél a könyvnél pont ezt vettem észre. Értem a hozzá tartozó tanulságot, de az író történetvezetése annyira unalmas, semmitmondó, túl titokzatos, alig csepegtet a titokról, ami mint végül kiderül, nem is olyan nagy jelentőségű a főhősnő szempontjából. Bumm, hibázik az ember, mindenkivel megesik a szakmai karrierje során. A könyvet is csak azért olvastam el végül, mert a partnere titkára kíváncsi voltam. De a történet pont annyira életszagú a szereplőket ért megpróbáltatások, hibák stb.. miatt, mint amennyire nem az. Viszont elolvasásra nem ajánlom ezt a könyvet, hacsak nem szeretitek az időpocsékolást. Bár, helyette lehet Facebookon lógni, utóbbi- akármennyire meg fogtok érte most kövezni- igenis hasznosabb, mint ezzel a könyvvel töltött idő. Rég volt, hogy nem tetszett ennyire egy történet. Ha tudtok még ilyen történetet, írjatok róla, már csak szűk 1,5 hónap van az évből, de több pofonnal nem szeretnék gazdagodni a könyvek terén.

Most Ti jöttök: Milyen könyveket olvastatok az utóbbi időben? Változatos műfajban olvastok, vagy kifejezetten ragaszkodtok valamelyikhez? 

2017. október 14., szombat

Glamour napok,Te csodás....vagy mégsem?

Sziasztok,

Sokan olvashattátok a blog Facebook oldalán, hogy a fényképezőm most már végképp megadta magát (legalább annyira, mint amennyire az én türelmem is megadta magát vele kapcsolatosan), így elhatároztam, hogy beruházok egy új masinára. Remélem nem bánom meg.... Mindenesetre, addig is szerettem volna más témával is foglalkozni a blogon- ami eléggé aktuális, ez pedig a kuponos frászkarika napok- vagy ahogyan a türelmesebb emberek hívják: Glamour napok.

Kép innen

Nem tudom, hogy Ti hogyan vagytok vele, de egy jó ideje érlelődik bennem, hogy valahogy egyre csúnyább méreteket ölt ez az egész kuponozás. És nem, nem az akciók mértékére gondolok...Mintha, az emberek esze is egyre inkább rossz irányba fordulna azokon a napokon.  Régebben, ez az egész, valahogy normálisabban zajlott volna le, nem? Vagy csak én éltem álomvilágban. De mostanában tényleg azt látom, hogy mindenkinek szinte rosszabbnál rosszabb tapasztalatai vannak a G-napokkal- igen, nekem is egy kicsit keserű a szájízem, mert úgy érzem, hogy lehetne ez az egész jobb, okosabb, megfontoltabb stb... is. 

Például az üzletek egy kicsivel felkészültebbek lehetnének (Igen, tisztában vagyok vele, sok dolgon ők sem tudnak változtatni, így inkább ez a legkisebb rossz a felsorolásból. Voltam a másik oldalon is már, elég sokszor.), vagy a híres átárazást nem szabadna ennyire átlátszóan megejteni a kuponos napok előestéjén, de említhetném gyenge pontnak még azt, hogy a beígért új kollekciók nem kerülnek ki, vagy ha ki is kerültek, az ünnepi kuponos napok eljöttével, hirtelen eltűnnek a polcokról. Lehetne ezt az egészet úgy csinálni, hogy mindenki jól járjon vele- a bolt/üzletlánc is és a vásárló is egyaránt. Mert, ha ez így folytatódik, nagyon érdektelenné fog válni a kuponozás és értékes vásárlókat veszíthetnek a boltok. ( A valódi,  hosszabb távon fizetőképes vásárlókra célzok itt főképp.)

Én is szeretek kuponozni, nem tagadom, főleg mert a legjobb háztartási gép vételeimet ezeknek a napoknak köszönhetem. Ennek ellenére, még mindig azt látom, hogy sokaknál kimerül abban, hogy megvesznek mindent, ami eléjük kerül, csak hogy elmondhassák a kasszánál, hogy mennyit spóroltak. (Nem baj, ha a fele megromlik, fél év múlva úgyis adott a lehetőség, hogy kidobja és kemény 10 ezreket kidobhasson az ablakon...).
Ami talán, még egyre nagyobb problémát ölt, az a kereskedelemben dolgozókon lévő nyomás-elvárás-türelmetlenség a vásárlók részéről.  Tudom milyen, toltam már végig 3 Glamour napot egyhuzamban kereskedelemben, amikor rendesen talpalós munkám volt. (Igaz, én mindig tisztelettel-és ahogyan az akkori főnököm fogalmazott - vásárló centrikus profizmussal viseltettem mindenki iránt, akár logikus kérdése volt, akár nem, mindent elmagyaráztam töviről hegyire, akkor is, ha 4 felől kilencen jöttek a problémájukkal.) Akik a kassza, vagy a kereskedelem másik oldalán vannak is emberek- még, ha idegesek is. Ahogyan a vevő is az, ha valamit keres, nem talál, vagy éppen kifogytak a készletből. Nem lehet 100000%-osan mindenre felkészülni az életben- ezt már párszor én is megtanultam. A kérdés az, hogy a vevő és az eladó, mennyire tudja kezelni ezeket a helyzeteket.  (Sajnos, szerintem egyre rosszabbul.) Az viszont tagadhatatlan, hogy ennek az őrületnek a kialakulásában azért egy kicsit mindannyian szerepet vállalunk.

Az egyedüli javuló tendenciát ott vettem észre, hogy nulladik napot kapott az utóbbi pár évben ez az esemény, ami talán enyhít azon az embertömeg mennyiségen, akik életre-halálra megvívnak a polcok sorai között, alatt, felett...ahogy tetszik. Viszont, nem tudom, hogy meddig mehet ez így, mert egyszerűen vannak dolgok, amiken tényleg csak a vásárlók tudnak változtatni (ill. a kereskedelemben felsőbb beosztásában lévők).

Mindenesetre, én ott tartok, hogy ha éppen valamire szükségem van az adott időszakban, akkor igyekszem élni a lehetőségekkel, esetleg 1-1, amúgy fogyóeszközt újra beszerzek ilyenkor. Ritkábban ugyan, de 1 újdonság is beférkőzik a kosárba. De feleslegesen szerintem sosem vásároltam (ez látszik is a blogon szerintem :)), ezután sem fogok, a szemem viszont nyitva tartom és mérlegelek. A fogyóeszközök utánpótlását például, nagyon is támogatom ilyenkor, főleg, ha kedvezmény, valódi kedvezményt hordoz magában, nem pedig egy cseles kis felárazásból való levonást. 

És az megvan amikor a Fattyak csatájában Jon Snow nagy nehezen levegőhöz jut? Na, valahogy így érezheti magát az ember, amikor végre letudja a G-napos beszerzést....

Végszónak: néha az az érzésem támad, hogyha a nagy darab táblára rá lenne írva, hogy akciós a 'nagy semmi' -20-30%, sokan akkor is elvinnék, sőt megverekednének érte az emberek.Igaz, hogy a nagy semmit vásárolná meg az illető, de a dicsőség, hogy ő bizony 20%-ot spórolt...na, az már valami!
Kinek van még ilyen érzése a kuponos napokon ?